Két éve jártunk svájcban. Akkor európa-bajnoki selejtező mérkőzésen szenvedtünk háromgólos vereséget (3-0). Nem is kívánhattunk jobb alkalmat a visszavágásra mint egy világbajnoki selejtező.

Egészen jól tartotta magát válogatottunk. Nagyon küzdelmes mérkőzésen mindkét csapat előtt nyíltak lehetőségek, de egyik sem tudott gólt elérni. Minden esetre teljesen egyenrangú partnerei voltunk a házigazdáknak. Talán még az sem elfogultság, ha megkockáztatjuk, hogy valamivel jobban is teljesítettünk mint az ellenfél.
Csakhogy nekünk volt egy lényeges hátrányunk velük szemben. Az hogy nem tudtuk elviselni a mérkőzések utolsó perceit. Most sem volt már vissza tíz perc, amikor egy svájci támadásnál a késlekedő védők elől Grassi fejelte el a labdát. De nem is akárhová, hanem a felelőtlenül üresen hagyott Türkyilmaz elé, aki biztos lábbal, nyugodtan lőhetett a kapu bal oldalába.

Mit mondhatnánk többet, mint ahogy a kapitány összegezte a mérkőzés tanulságait:"...még mindig nyolcvan perces csapatom van."