Az előző két évben egyszer-egyszer játszottunk egymással. A tavalyi találkozó az európa bajnoki selejtező sorozatban zajlott. Mindkét alkalommal itthon és idegenben is 2-0 arányú vereséget szenvedtünk. Mit várhattunk ettől a találkozótól...

Meglepően jól kezdtünk. A második percben elért találatot azonban nem követték továbbiak. De nem csak mi nem tudtunk a találkozón újabb gólokat elérni, hanem a vendégek sem. Nekik pedig még az az egy sem volt.
Nagy harcot vívott a két együttes. Nem a szép játék, hanem a küzdelem volt a mérkőzés jellemzője. Ebben a csatában végül remekül helytállt a csapat és sikerült megőrizni az első percekben megszerzett találatot.

Voltak akikben a mérkőzés hatására már-már a nyolcvanas években a világbajnokságra eljutott magyar válogatott képe rémlett fel. Mások azonban arra figyelmeztettek, hogy óvatosan álmodjunk.
A szövetségi kapitány szerínt keményen dolgozva ezekkel a labdarúgókkal még szép eredményeket érhetünk el és nem csak egy-egy találkozón. Mindenki ezt remélte.