Sajnos a kilencvenes években az izlandiak kellemetlen perceket szereztek nekünk. A világbajnoki selejtező két mérkőzésén nem csak otthonukban, de Magyarországon is győzelmet arattak. Most újabb tétmérkőzésre utaztunk a "gejzírek országába".
A mérkőzés első felében a magyar csapat határozottan jobb volt. Az egy gólon kívül még sok-sok gólhelyzetet is kidolgoztunk. A kapuba azonban nem sikerült többszőr betalálni. A szünetre azzal az érzéssel vonulhattunk, hogy a további gólokat majd a második félidő hozza meg.
Így is lett, de ezeket a gólokat nem mi rúgtuk, hanem mi kaptuk. Úgy tünt, hogy a hazai csapat jobb erőben van. A mieink mintha kicsit elfáradtak volna. Ez az erőnléti különbség lassan technikai fölénnyé vált és amikor a vendéglátók kiegyenlítettek már azt sem tudtuk megakadályozni, hogy a vezetést is megszerezzék. Ezután még megpróbálkoztunk a teljes letámadással. Azonban ezekben az akciókban már semmi átütő erő, semmi veszély nem rejlett.

Az izlandi gárda immár harmadszor győzte le sorrendben a mieinket. Ezzel a magyarok "mumusaivá" váltak.