1955 óta nem tudtuk a svédeket otthonukban legyőzni. Most egy döntetlen kiharcolását is sikernek könyveltük volna el.

Az egész első félidőt védekezéssel töltötte a magyar válogatott. Szinte a teljes csapatunk a kapuk előtt tartózkodott és minden eszközzel azon igyekezett, hogy a hazaiak folyamatos támadásait hárítsa. Már úgy látszott, hogy sikerül gól nélkül megúszni ezeket a nehéz időket. Az utoló előtti percben azonban jött Dahlin és addig kevergetett, amíg sikerült magára vonni labdarúgóinkat és így az üresen maradt Brolinnak már nem volt nehéz dolga.
A második játékrészben feladta a folytonos védekezést a magyar csapat és már támadásokkal is megpróbálkozott. Veszélyes helyzetet azonban nem sikerült kialakítanunk így a svédek nyugodtan játszhatták játékukat. Azután ismét Dahlin volt a főszereplő, de most az ő lábáról került a hálóba a labda.

Számítani lehetett a vereségre, de ez számunkra azt is jelentette, hogy két selejtező mérkőzés után egy ponttal álltunk.