Ha most győzünk, akkor még mindig őrizhetjük a továbbjutás reményét. Az idegenben elért döntetlen az előző görög-magyaron adot némi alapot a bizakodásra. Annyi szurkoló gyült össze a stadionban, mint egy éve, amikor az angol csapat járt nálunk.

Azután elkezdődött a mérkőzés és gyorsan szerte foszlott minden álom. A görög válogatott egyértelműen jobb volt mint a mi csapatunk. Csak azon lehetett csodálkozni, hogy képtelenek voltak gólt rúgni. Az elkeseredett, magukba roskadt nézők döbbenten nézték azt, ami a pályán történt. A magyar labdarúgók görcsösen, elképzelés nélkül játszottak.
Még az is lehet, hogy így is kihúztuk volna döntetlennel, de a játékvezető megsajnálta a vendég csapatot és adott nekik egy soron kívüli lehetőséget a gólszerzésre, ha már a saját helyzeteiket folyton elrontották. Egy erősen vitatható 11-est ítélt ellenünk és olyan volt a stadion, mintha egyetértett volna az ítélettel. Szinte nem is tíltakoztak a szurkolók. Igaz a görög csapat mindenképpen megérdemelten szerezte meg a győzelmet és számunkra a döntetlen sem jelenthetett volna "megváltást".

A további meccsekre már csak matematikai esély maradt a továbbjutást illetően.
Egy héttel a mérkőzés után Jenei Imre  lemondott szövetségi kapitányi megbízatásáról. Mivel azonban az egyetlen jelöltet aki elválalta volna a kinevezést az MLSZ elnöksége nem fogadta el. Úgy tünt talán nem is lesz kapitánya a válogatottnak.