A továbbjutáshoz mindenképpen győzni kellett volna, ami rendkívül nehéz feladatnak látszott. Nem csak azért, mert idegenben játszottunk, hanem azért is mert a Dán válogatott nagyon komoly játékerőt képviselt.

A hazaiak nem is sokáig hagytak kétséget affelől, hogy komolyan veszik a találkozót, gyorsan vezetést szereztek. Az első félidőben ennek ellenére azt kellett látnunk, hogy a magyar csapat nagy nehézségek és hősies küzdelem árán ugyan, de mégiscsak ellenállt az erőteljes dán rohamoknak. Sőt, még az egyenlítés is sikerült.
A második játékrészre azonban elfáradtak a játékosaink és egyre inkáb előtünt a két válogatott közötti technikai és elsősorban az erőnléti különbség. Még így is csak a találkozó utolsó tíz percében dőlt el a két pont sorsa. Ekkor azonban két perc alatt kétszer is a hálónkba került a labda.

Az újabb - sorrendben harmadik - selejtező "zakó"-val gyakorlatilag a nullára csökkentek a továbbjutási esélyeink. Ha valakinek egyáltalán ebből a csoportból reálisan ilyen tervei lettek volna?

Mészöly Kálmán  szövetségi kapitány még hazautazás előtt, a repülőtéren közölte, hogy lemond megbízatásáról. Három hét múlva Mezey György  kapott hároméves felhatalmazást a válogatott munkájának irányítására.