Az európa-bajnoki küzdelmek nyitánya volt ez a mérkőzés. Minden okunk meg volt a bizakodásra, hiszen az eddigi négy találkozásunk alkalmával sohasem jelentett gondot a luxemburgi válogatott legyőzése (gólkülönbség 25-5). Három alkalommal idegenben győztünk és a legutóbbi két alkalommal az 1976-os EB selejtezőn bizonyultunk jobbnak.

A fentiekben vázolt eredmények és várakozások után, alapos megdöbbenést okozott a hazaiak gyors vezető gólja. Bár volt már arra példa, hogy vezetek ellenünk, de ilyen gyorsan... Félóra is eltelt mire úgy-ahogy magához tért a csapat és a félidő végére már nálunk volt az egygólos előny.
A második félidő azután eloszlatott minden kétséget a két csapat erőviszonyai felől. Egyszerűen elsöpörtük a vendéglátókat. Az első félidőben Póczik  kezdte és most ő is fejezte be a gólgyártást és összesen három találatával nagyban hozzájárult az eredmény alakulásához.

Az első perceket leszámítva magabiztos, amolyan kötelező győzelmet arattunk egy szerény képességű gárda otthonában.
Fazekas  nehezményezte, hogy a szövetségi kapitány leszerélte és megkérdőjelezte, hogy szükséges-e egyáltalán a meghívása. Nem tudni, hogy ez volt-e az oka, de többször már nem szerepelt a válogatottban.