Baróti Lajos  szövetségi kapitány most 100. alkalommal dirigálta a nemzeti tizenegyet.
Az amerikai túra talán már a másfél év múlva sorra kerülő világbajnokságra is "kacsintgatott". Ennek a túrának a harmadik mérkőzésén a rendező ország csapatával, a majdani világbajnokság helyszínén küzdhettünk meg.
Egy éve Budapesten győzelmet arattunk az akkor nálunk vendégeskedő argentín válogatott felett. De a most pályára lépő argentín csapat már nem volt ugyanaz mint amelyikkel akkor kerültünk szembe. Több poszton is fiatalításra került sor. Most otthoni környezetben várták a visszavágás lehetőségét. Az is a tényekhez tartozik, hogy a magyar válogatotban is csupán öten voltak tagjai az akkor győztes csapatnak.
Két és fél hét alatt már a harmadik találkozónkra került sor. A játékosok már kissé fáradtak voltak, ráadásul a találkozóra nagy hőségben került sor.

Labdarúgóink a mérkőzésen gyorsan megtapasztalhaták, hogy az argentínok komolyan gondolták a "budapesti csorba kiköszörülését". Tulajdonképpen egyetlen pillanatig sem volt esélyünk. Már az első félidőben végérvényesen "elsöpörtek" bennünket a rendkívül erőteljesen, energikusan és nagy becsvággyal küzdő hazaiak. Támadásaink veszély nélkül haltak el a keményen és határozottan fellépő védelmi soron. Az argentín csatárok pedig gyors és célratörő akcióikkal megoldhatatlan feladat elé állították védelmünket.

Két dolgot mindenképpen elárult a mérkőzés. Előszőr azt, hogy az argentínok nagyon komolyan veszik elhatározásukat: a hazájukban rendezett világbajnokságot csak ők nyerhetik meg. Másodszor azt, hogy bizony nekünk még nagyon sok feladatunk van, ha szeretnénk tisztes helytállást tanusítani a világbajnoki küzdelmekben.