Már megint az olaszok! Jutott bizonyára eszébe sok-sok magyar labdarúgó rajongónak és talán a játékosoknak is, ha hangosan nem is emlegették. Miért? Azért mert az olaszok ellen több mint 27 éve (1952 óta), nem sikerült nyernünk, pedig 16-szor megütköztünk velük. Most is nagyon jó csapattal érkeztek tele fiatal, de neves játékosokkal.
Zakariás  került a csapatba és a középcsatári posztot most Palotás  kapta.

Könnyed stílusos játékba kezdett a magyar válogatott. Ötletes, technikás megoldásaik sokszor ragadtatták tapsra a közönséget. A kapitány jó taktikusnak bizonyult. Az "új" középcsatár gyorsan megszerezte a vezetést és azután gyorsan növelte is az előnyt. Ettől kezdve már a jobbik magabiztonságával küzdöttek a mieink. Ügyes támadások futottak, látványos és hasznos cselekkel, pontos passzokkal tarkítva. A csatárok tehát brillíroztak, de a védelem is remekül teljsített és gyakorlatilag hiba nélkül játszották végig a találkozót.

Az "olasz átok" szertefoszlott. Mintha soha nem is lett volna olyan könnyedséggel "fújta el" ez a remek csapat.

Egy olasz sportlap véleménye: "Ezen a mérkőzésen nem csak technikásan és szellemesen játszottak a magyarok, hanem erő is volt a játékukban."
A finn lapok szerínt pedig: "A magyarok az olaszok ellen olyan szépen játszottak, hogy a végén még az is nekik szurkólt, aki eleinte az olaszokat bíztatta."