Az EB csoport második mérkőzése.
A bemutatkozás remekül sikerült. Jó játék és csak titkon remélt eredmény a "sógorok" ellen. A megszerzett három pont birtokában most itt a lehetőség, hogy biztossá tegyük a nyolcaddöntőbe való jutásunkat. Igazából már egy döntetlen is jó lehet. A biztos természetesen a győzelem.

A mostani ellenfél azonban egészen más csapat, mint az osztrákok voltak. Egyáltalán nem világklasszisok, de ezzel tisztában is vannak és annak megfelelően játszanak, amit tudnak. Még soha nem jutott be EB-re a válogatottjuk és most Csehországgal, Törökországgal, Hollandiával, Kazahsztánnal és Lettországgal közös csoportból másodikként jutottak tovább. Hat győzelem, két döntetlen, két vereség. Legyőzték Hollandiát (2-0; 1-0) Csehországot (2-1), Törökországot (3-0), Lettországot (3-0) és Kazahsztánt (3-0). Itt pedig az első találkozón döntetlent értek el Portugália ellen (1-1).

Eddig tíz alkalommal találkozott a két nemzeti válogatott. 1988 óta hétszer nyertünk és háromszor szenvedtünk vereséget. Legutóbb 2011-ben csapott össze a két gárda és akkor, hazai pályán 4-0-ra bizonyultunk jobbnak.
Azóta sok minden változott, a mi csapatunk és az ellenfél csapata is átalakult. Ahogy fentebb írtuk, az izlandiaknál sem csak annyi a változás, hogy most a csapat valamennyi tagjának a neve "-son"-ra végződik, amire állítólag még nem volt példa...

A mi csapatunkban az előző mérkőzéshez képest Fiola sérülése miatt és valószínűleg taktikai okokból is átalakult. Fiolát Juhász helyettesíti, Németh helyett Stieber, Szalai helyett pedig Priskin kezd.

A nézőtéren több mint húszezer magyar foglal helyet és hozzánk képest kis létszámúnak tűnhet az izlandi rajongók tábora a maga mintegy hatezres létszámával, de ha arra gondolunk, hogy az ország lakossága 330 ezer ember, akkor...

A stadion talaja meglehetősen rossz állapotban van, már az edzést sem engedték itt lebonyolítani.

Aki televízión nézi az EB mérkőzéseit kissé meglepődhetett, hogy a gyakorlatilag egész-napos EB műsor ellenére nem sikerült eltalálni a megfelelő pillanatot a mérkőzés elején a stadionba kapcsolásra. A továbbjutásunkat is eldöntheti ez a mérkőzés és akkor kapcsolódhatunk be, amikor a már lezajlott a magyar csapat bemutatása és a Himnusz nagyobb része is elhangzott... ennyire nem lehet fontos a reklám a köztévének!

Elkezdődött a találkozó.
Már az első percekben látható, hogy az egyik fő célunk valahogy "széthúzni" az ellenfél csapatát, aminek következtében rések nyílhatnak a védekezésükön.
A negyedik percben Gera indításából Lang jobbról emelt be és Priskin elől Saeverssonnak éppen csak sikerült kifejelnie a labdát. Ez volt az első helyzetünk.
Az első percek zavartsága után kezd magáratalálni az izlandi válogatott is és a kilencedik percben helyzetig jutottak. Egy szöglet után Bödvarsson fejelte kissé fölé.
Gyúrja egymást a két csapat. Nem túl látványos a játék, de tétmérkőzésen nem ez a lényeg.
A tizennegyedik percben Dzsudzsák baloldali szabadrúgását Priskin fejelheti kapura, úgy tizenkét méterről, de fölé...
Három perc múlva maga Dzsudzsák próbálkozott. Jobbról cselezett befelé, majd húsz méterre a kaputól úgy látta érdemes próbálkoznia. Erős lövését Gunnarsson blokkolta.
Egy perc múlva tíz méterről próbálkozhatott a magyar játékos, most az ötösnél blokkolt Skúlason.
Az izlandiak sem csak védekeznek, ha ritkán eljutnak a kapunk közelébe, mint a huszadik percben is, de a védelmünk jól teljesít.
A labda többnyire nálunk (mintegy 70%-ban) van, de a játék meglehetősen akciómentes.
Azután a harmincegyedik percben mégis az északi csapat előtt nyílik az első igazi gólveszélyes lehetőség. Gudmundsson lefordult Kádárról és hét méterről megcélozta a jobb alsó sarkot. A lövést Király bravúrral, lábbal hárítja.
Most megélénkült a mi játékunk is. Először a harmincharmadik percben Kleinheisler labdáját Dzsudzsák lőhetné kapura, de egy izlandi szögletre ment, majd a szöglet után Kleinheisler jobboldalról, tizenkét méterről a túlsó-felsőt célozta. A labda mintegy másfél méterrel szált mellé, de szép próbálkozás volt.
Öt perc múlva az izlandiak támadtak miután Guzmics eladta a labdát. Az ebből kialakult helyzetben viszont Sigthórsson lövését is ő blokkolta. A beívelt szögletet Király próbálta megszerezni, de kiejtette a labdát. Kijött az ötösről, nem támadták, de három támadó között elvétette a labdát. A kavarodásban Gunnarsson próbál kapura törni, de Kádár megakadályozza és az izlandi a földre kerül a tizenhatoson belül, a tizenegyes pont mellett. A játékvezető tizenegyest ítél. Kár vitatkozni a büntető jogosságán. Szabálytalanság történt, Kádár láthatóan lökte az izlandit. Természetesen nem annyira, mint amekkorát az esett, de ez a "színház" sajnos megszokott a labdarúgó pályákon. Ezen kívül gólveszélyes helyzetben történt az eset, még akkor is, ha volt még előtte öt-hat magyar. ...és bizony azt sem felejthetjük el, hogy két védelmi hiba is megelőzte. ...na és még valami, a bíró megítélte, tehát az úgy van, változtatni nem lehet rajta, még ha később mindenféle szakmai és szurkolói fórumokon bírálhatjuk is, itt mérkőzés van!
A büntetőt Sigurdsson rúgta a jobb alsó sarokba. 1-0
Az EB-k történetében ez volt az első tizenegyes, amit nekünk rúgtak.

A második félidő elején több akcióval is próbálkozunk, de veszélyes helyzetet nem sikerül kialakítanunk. Pedig néhány támadásnál látható, hogy az izlandi kapus meglehetősen bizonytalan. Különösen a lapos labdák pattannak el róla és a beadásoknak is többször alászaladt, de nem volt ott egyik esetben sem senki, hogy ismételjen, vagy kihasználja a kapuson átjutott labda kínálta lehetőséget.
Egyfolytában ostromoljuk az izlandi kaput, de vagy a célzás rossz vagy (az amúgy gyengén védő) kapus hárít. Szinte mindig nálunk a labda, de még mindig náluk a vezetés.
A sok támadásunk közben azért akad egy-egy ellenakció is. Például a hatvanadik percben. Sigthórsson fejelt kapu felé, de ha bemegy sem adják meg, mert lest mutatott a bíró, bár nem volt az...
Továbbra is nagy nyomás alatt az izlandi kapu. Gyakran csak néhány centin múlik, na nem a gól, csak hogy egy igazán jó lövést sikerüljön megküldeni, de egyelőre erre még várni kell.
...egészen a nyolcvannyolcadik percig. Ekkor Nagy Ádám a tizenhatos előttről indította Nikolicsot, aki a tizenhatoson belűlről az ötös jobb oldalától középre gurított. Érkezett is Böde, de az izlandi védő Saevarsson is bevetődött, megelőzte a magyar támadót és a kapuson már túljutott labdát a saját kapujába tolta. 1-1

Ha nem az izlandi, akkor Böde juttatta volna a hálóba a labdát. Szép akció után született a gól.
...és vége is a találkozónak. Az északiak nem tudták kihúzni a végéig.

Ez az eredmény minden bizonnyal a továbbjutást jelenti. Főként, hogy a csoportunk másik találkozóján a portugálok és az osztrákok nem bírtak egymással. Így a csoportot mi vezetjük 4 ponttal, a 2 pontos Izland és Portugália előtt, míg Ausztriának csak egyetlen pont jutott.
Az utolsó mérkőzésen jön Portugália, akiknek nagyon fontos lesz a győzelem, de kinek nem?

Valójában azt gondolom nem az a kérdés, hogy továbbjutunk-e, hanem az, hogy melyik helyen. Lehetünk elsők, másodikok, harmadikok, de negyedikek már biztosan nem! Ha, a legrosszabb esetben, a harmadik helyen végzünk, akkor is van már 4 pontunk és azzal szinte biztos a továbbjutás.

Szögezzük le, nagyszerű eredményt ért el a csapat.
A kijutásban még benne volt, hogy bővítették a résztvevők létszámát, de a továbbjutás már olyan eredmény, ami vitathatatlanná teszi a helyünket a legjobbak között.

Jogos az örömünk, amit megérdemelnek a játékosok és a szövetségi kapitány(ok) is!

Azért az mégis kikívánkozik belőlem, hogy az elért eredmény sporttörténeti jelentősége mellett is, talán túlzás sorskérdésnek tekinteni, úgy kezelni, mintha minden gondra, bajra, problémára gyógyírt jelentene ez az eredmény.
Koránt sem! ...és még a labdarúgásban sem! Rengeteg feladat vár még ránk, rájuk a következő években!

...és amennyire nem sorskérdés a továbbjutás és a győzelem, éppen annyira nem lesz sorstragédia, amikor valamivel gyengébb eredmények születnek...

A labdarúgás sport, a labdarúgás játék! Szép és fontos játék! Küzdelem, helytállás, munka, becsület, az ellenfél tisztelete, megbecsülése a pályán és a pályán kívül a lelátókon is!
Nem háború és harc, hanem küzdelem, a jól végzett munka öröme, a másik, az ellenfél elismerése.

Ezeket soha nem lenne szabad elfelejteni sem játékosoknak, sem szurkolóknak, sem másoknak...

Hajrá magyarok!