Előző 901. Európa bajnoki selejtező Következő

Norvégia
  0:1  
(0:1)
Magyarország

Időpont: 2015.11.12. Helyszín: Kristiania (Osló), Ullevál-stadion Térkép
Vezette: Clattenburg Mark (Anglia) Nézőszám: 28000
Felállás
 

Sajnálom! A Funkció nem elérhető, töltse le a flash player legújabb verzióját!

Get Adobe Flash player

További információk
 


Szövetségi kapitány: Storck Bernd 

Góllövők: Kleinheisler László /26

Cserék: Söderlund Alexander -> Pedersen Marcus /61 , Kleinheisler László  -> Nagy Ádám  /72 , Berget Jo Inge -> Elyounoussi Mohamed /74 , Dzsudzsák Balázs  -> Lovrencsics Gergő  /76 , Skjelbred Per -> Helland Pål André /86 , Szalai Ádám  -> Priskin Tamás  /92

Kiállítások: nem volt kiállítás
Kommentár:

Nos végül is nem lettünk a legjobb harmadikok. Vagyis pótselejtezőt kell játszanunk. Az ellenfél Norvégia, akik Olaszország és Horvátország mögött lettek harmadikok csoportjukban, megelőzve Bulgáriát, Azerbajdzsánt és Máltát.
A két csapat eddig tizenhét alkalommal küzdött meg egymással. Kiegyenlített a mérleg: hét győzelem, öt vereség és öt döntetlen.

Mind a két csapat régen nem fordult meg már Európa legrangosabb tornáján, így mind a kettőtől nagy elszántság, lelkesedés és küzdelem várható. A norvégoknál is most rakosgatják össze a csapatot. állítólag már megtalálták, de ezt talán csak akkor lehet kijelenteni, ha sikerül venniük ezt a pótselejtezős akadályt.
Mi sem panaszkodhatunk a csapatkeresés terén. Bár kétségtelenül van egyfajta állandóság, azért mindig akadnak változások. Most a legnagyobb meglepetést Kleinheisler László kezdőbe kerülése jelentette. A fiatal labdarúgó a Videoton játékosa, de ebben a szezonban klubjában nem lépett pályára sem az első, sem a második csapatban. Október 13-án az U21-es válogatottban viszont szerepelt. A védelmünk is kicsit átalakult. Ebben a formában még nem játszottunk. A felállás is meglepetés: 4-1-4-1.

A magyar válogatott játékosai fekete karszalaggal léptek pályára. Ezzel emlékeztek a most elhunyt Várhidi Pálra, az Újpest legendás játékosára, aki tíz alkalommal a címeres mezt is magára öltötte és tagja volt az Aranycsapat keretének. A szalaggal Fülöp Mártonra is emlékeztek. A huszonnégyszeres válogatott kapus, fiatalon (32 évesen, a találkozó reggelén), hosszú betegség után hunyt el.

Volt egy sokkal örömtelibb nevezetessége is a találkozónak. Király Gábor most öltötte fel századszor a címeres mezt! Már csak egyetlen találkozó választja el attól, hogy Bozsik József kezéből átvegye a stafétabotot, mint a legtöbb válogatottsággal büszkélkedő játékos.


Ahogy megkezdődött a találkozó a hazaiak éreztették, hogy nem veszik könnyedén a dolgokat. A második percben már Kádárnak kellett mentenie egy kibontakozó akciót. Egy perc múlva pedig a centenáriumát "ülő" Királynak kellett bizonyítania, hogy száz válogatottság ide vagy oda, azért még nem kiöregedett labdarúgó, hanem egy nagyon is jó formában védő kapus. Henriksen a bal oldalon lódult meg és hagyta ott Fiolát, majd középre gurított az érkező Sklejbred elé, aki három magyar védő közül, tíz méterről bombázott. A léc alá tartó labdát azonban óriási bravúrral hárította Király. Újabb egy perc múlva egy jobboldali szögletet fejel alig-fölé Hovland.
A nyolcadik percre jutottunk lélegzethez és mindjárt egy helyzetet is összehoztunk. Fiola jobbról adott be Kleinheislernek, aki kicsit felpörgette a labdát, majd tizenkét méterről jobbról célozta meg a hosszú sarkot. A hazai portás is bemutatta, hogy nem véletlenül került a válogatottba, vetődve hárított.

Ezután meglehetősen hirtelen, meglehetősen eseménytelenné vált a küzdelem. Vagy fogalmazzunk úgy inkább, hogy eseménytelenné és küzdelem mentessé vált a játék. A norvégok lendülete mintha eltűnt volna és mi sem erőltettük meg magunkat. A huszonharmadik percben Gera sárga lapot kapott, ami azért érdemel említést, mert ez most azt jelenti, hogy Budapesten a visszavágón nem léphet pályára. A huszonhatodik percben Fiola gurított vissza Eleknek, aki a tovább passzolta a labdát a tizenhatoson belül, jobb oldalt várakozó (nagyjából ott, ahonnan korábban is megcélozta a kaput) Kleinheislerhez. Az újonc nem sokat gondolkodott, 14 méterről megcélozta a hosszú sarkot. A norvég kapus a lövésben ugyan bele tudott érni, de nagyon rosszul így a labda a jobb alsóban kötött ki. (0 - 1)

A fiatal játékos kiérdemelte a szövetségi kapitány bizalmát, amit a gólon kívül egy öleléssel is kifejezett, hiszen a találat után azonnal a mesterhez szaladt. Érthető nem akárki tett volna kezdőbe egy NBIII-as játékost. Apropó miért is ott játszik? Na majd meglátjuk mit mutat több mérkőzésen.

Öt perc múlva Skjelbred pontos passzt adott Söderlundnak, aki tizenegy méterről vehette célba a kapunkat, de Király remekül lépett ki és a labda őt találta el. Támad a hazai csapat, de valahogy mindig elhal a lendület a kapunkhoz közeledve és a védelem is egészen jól "muzsikál". A félidő végére nekünk is sikerül helyzetbe kerülnünk. Egy támadás után a hazai védőről felpattanó labda éppen az egyedül érkező Elek elé kerül, aki a kissé magas labdát öt méterről fejeli fölé.

A második félidő éppen úgy folytatódott, ahogy az első véget ért. A norvégok többet támadtak, többet volt náluk a labda, de valódi veszélyt nem jelentettek. Kissé álmosan rúgták a labdát és a kapunk közelébe érve már nem volt lendület, átütőerő, ötlet és mindig sikerült még a veszély kialakulása előtt közbelépni egy-egy játékosunknak. A szórványos ellentámadásainkban is volt annyi lehetőségek, mint a hazaiak próbálkozásaiban. Az ötvenötödik percben például Dzsudzsák miután tisztára játszotta magát közelről lőhetett, de a kapus hárított. Nem volt igazán veszélyes, de néha ezzel is be kell érnie a nézőnek.
Egy perc múlva az egyik ígéretes norvég helyzetet akasztja meg Kádár, ahogy keményebben odalép a támadónak a tizenhatoson belül, de szerencsénkre a bíró nem látja szabálytalannak. Sorozatban jönnek a hazai támadások és sorozatban halnak el a kapunk előtt. Mondhatnánk úgy is, hogy jól dolgozik a védelem.
A hetvenedik percben azonban egészen közel kerültek az északiak az egyenlítéshez. A sokadik szögletük után Király felugorva próbálta megszerezni a labdát, de a támadók az ötösön belül zavarták ebben, így a kezéből kieső játékszert végül Fiolának kellett a gólvonalról kivágnia. Most kompenzál a bíró az egy-két tizenegyest is akár megérő szerelésünkért? Azért azok vitathatóbbak voltak.
Továbbra is hasonló a játék vagy mondjuk inkább így, hasonlóan telik az idő, mert ez jobban megfelel a valóságnak, mint a második félidő nagy részében, de a vendéglátóknak már érezhetően elfogyott a hitük. Nagyon lélektelenül játszanak.
A nyolcvannyolcadik percben majdnem rácáfoltak erre. A baloldalon az ötöshöz érkező Johansen megerszet egy lövést. A kapuba tartó labdát a kilépő Király csak lábbal tudja hárítani. A felpörgő játékszer a középen érkező Hellandhoz repül, aki öt méterről fejelhet. A labda éppen a keresztlév közepét találja el...

Végül meg tudtuk őrizni az egy gólos előnyt, ami bizony sokkal többet ér mint egy gól.

A vendéglátók tulajdonképpen minden mutatóban jobbak voltak, csak a legfontosabban, a gólok számában maradtak alul. A labdabirtoklás: 58-42; a kapura lövés 22-6; a szöglet 16-0. De csak a gólok számítanak!

Nincs helye itt most semmiféle fanyalgásnak (bár lenne kedvem leírni, hogy hol és miért nem tetszett a játék), a cél a győzelem volt és ez megvan. Most már itthon kell megőriznünk a továbbjutást jelentő helyet és ennél jobb helyzetet nem kívánhatnának maguknak labdarúgóink.

El kell ismerni, hogy a kapitány húzása a fiatal újonc kezdőbe állításával, a védelem megújításával és a felállás megváltoztatásával eredményes volt. Hogy ez vagy a szerencse volt-e jobban benne az eredményben, azt megtudjuk néhány nap múlva itthon.

Már csak egy lépés az EB.

 



 
 
Előzmények
Válassz a listából