A litvánok elleni felkészülési mérkőzés után végre itt az igazi megmérettetés. Az előző találkozó kommentárjáról beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki kissé rosszallóan, szomorúan jegyezte meg, hogy talán lehetnék kissé bizakodóbb, lelkesebb. Talán lehetnék, de láttam már néhány válogatott találkozót és bizony sok esemény, sok elhangzott magyarázat már másként cseng a fülemben, mint valaha régen.
Minden esetre amennyiben valóban jól játszunk és jó eredményt is érünk el, annak én is nagyon fogok örülni.
Addig is minden tiszteletem a töretlen hittel szurkolóké! Én kénytelen vagyok kicsit reálisabban szemlélni a helyzetet...

Eddig tizenötször találkoztunk. Először 1922-ben vendégként 1-5-re vertük meg a házigazdákat. Azután 1955-ig még öt alkalommal csaptunk össze, mindannyiszor biztos volt a győzelmünk. Közöttük volt 1951-ben itthon 8-0, 1952-ben Finnországban 1-6, 1955-ben Finnországban 1-9. Azután huszonhárom év kihagyás következett és már nem ugyanolyan erőviszonyok közepette találkozhattunk 1978-ban, amikor szintén vendégként léptünk pályára és először kaptunk ki 2-1 arányban. Azóta is többnyire mi bizonyultunk jobbnak, de az elmúlt évben egyszer mi, egyszer a finnek nyertek.

A világranglistán csapatunk 42. helyével szemben a finn válogatott a 78. helyet foglalja el. Ami pedig ennél fontosabb, az az, hogy a selejtező csoportban, öt mérkőzés után, mi a harmadik helyen állunk 8 ponttal, ők a negyediken 4 ponttal. (Románia 13 pont, Észak-Írország 12 pont, Feröer-szigetek 3 pont, Görögország 2 pont.) Tehát egy győzelem a számukra az életben maradást, míg a számunkra a megkapaszkodást jelenti a csoport első felében, ami a legrosszabb esetben is pótselejtezőt, tehát a továbbjutás ígéretét, jelenti.

A korábbi, litvánok elleni felkészülési mérkőzésen pályára lépők közül természetesen csak kevesen juthattak szóhoz a mai találkozón, főként, hogy az akkor sérülés miatt hiányzók mostanra már pályára léphettek. Azt lehet mondani, hogy a kapitány azt a csapatot küldhette pályára, amelyiket a legjobbnak látta a kitűzött cél, a győzelem megszerzéséhez. Nem hangzottak el hangzatos szavak. Dárdai csak annyit ígért, hogy győzni utaznak Finnországba. Az biztos, hogy volt lehetőség a felkészülésre és a kapitány eddigi munkáját ismerve, az is biztos, hogy ezt az időt, lehetőséget ki is használta a csapattal. Rendkívül elégedett volt a játékosokkal és szerencsére Dzsudzsák és Juhász is rendbe jöttek.

A vendéglátók kapitánya, Mixu Paatelainen, arról beszélt, hogy bátran fognak játszani, "nekiesnek" a magyar csapatnak. Valójában nem csak az EB, hanem a saját helyzete is nagyon igényelné a győzelmet, hiszen az előző hat találkozójukból ötöt elvesztettek. Sokan bírálják és szeretnék távozásra bírni.

A finn kapitány ígéretével ellentétben mi kezdtünk erőteljesebben. A hatodik percben már Stieber beadását Eremenko éppen Gerához, aki mintegy tizennyolc méterről fejel kapura és a labdát bizony csak nagyon nyújtózkodva tudja a kapuvédő kitolni. A következő két percben is erős a nyomás a hazaiak kapuján. Az előző védés nyomán megítélt szögletet Dzsudzsák emelte kapu elé. A felpattanó labda egyértelműen a büntetőn belül helyezkedő Hetenaj kezére vágódott, de a bíró nem ítélt tizenegyest. Ezután hárman is kapura lőttek, de mindegyik próbálkozás elakadt a védőkön. Végül Stieber tizenöt méteres lövését Hradeczky bravúrral menti. Majd Dzsudzsák is megpróbálkozott. Húsz méteres lövését szintén védte a kapus.
A következő percekben kissé megnyugodtak a vendéglátók. Az első negyedóra végére egy Dzsudzsák szöglet jutott. A Baloldalról belőtt labdára Stieber fordult rá, de tizenháromról a bal felső mellé lő.
A félidő további perceiben kissé visszaesett az iram és helyzetet is alig-alig látni, gólveszélyt pedig egyáltalán nem. Egy-egy próbálkozása a vendéglátóknak is volt, de veszélyes támadásuk egy sem. Az első félóra végén Eremenko ügyesen lőtte keresztbe a kapunk előtt a labdát, de senki nem érte el. Mi pedig kivárunk. Öt perccel a befejezés előtt Kádár fejelt a kapunk felé és nem is nagyon sokkal vétette el. Nem volt igazán veszélyes, mert mintegy másfél méterrel ment el a kapufa mellet, de Király már nem érhette volna el. Egy perc múlva pedig megszületett az első igazán veszélyes finn helyzet is. Hetamaj adott be, de Halsti kicsit lemaradt a labdáról, így végül Kiráyl könnyedén háríthatott.

A második félidő is úgy folytatódott, ahogy az első véget ért. Magyar fölény, de igazi veszélyek nélkül. Egészen az ötvenkettedik percig. Ekkor Tőzsér szépen továbbított a kilépő Németh elé, aki már a tizenhatoson belül jár és érzékelve a kilépő kapust, remek érzékkel emeli át a labdát. A játékszer pontosan a kapu közepébe tart, de a sprintelő Halsti még a gólvonal előtt utoléri és ki tudja vágni.
A vendéglátók játéka megélénkül és igazi hajtásba kezdenek. Erősen nyomnak, mintha most értették volna meg, hogy a kapitányuk "lerohanást" ígért. Mindezzel együtt a támadásaik sok veszélyt nem jelentenek, de azért nyugtalanítóak, hiszen mindig ott a veszély. A hatvanötödikben azután ténylegesen itt a veszély. Eremenko birtokolja a labdát a kaputól úgy huszonkét méterre. Talán a nagy távolság miatt nem támadja senki, nem tudni, de tény, hogy mivel nyugodtan lőhet, nem is hagyja ki a lehetőséget. A nagy erejű, jobboldali lövés határozottan tartott a jobb alsó sarokba, de Király remek vetődéssel szögletre tudta tolni a labdát. A szögelt sem veszélytelen. A beívelt labdát Hetemaj fejeli közvetlen közelről kapu fölé.
Öt perc múlva ismét nagy magyar helyzet! Dzsudzsák balról ad be pontosan a kapu közepétől hat méterre álló Szalaihoz, aki nyugodtan fejelhet, de a labdát végül a finn kapus kezébe továbbítja. Az utolsó negyedóra kezdődött meg, amikor a finn kapu előtti meglehetősen nagy kavarodás után végül Kádár közelről lő a bal kapufa mellé.
Nyolc perccel a vége előtt Dzsudzsák végez el egy szabadrúgást. A házigazdák röviden és rosszul vágják ki a labdát. Az érkező Stieber pedig kapásból, nagy erővel lő kapura. Talán kicsit furcsán találja el a labdát (érthető, hiszen nem a "jó" lábával lövi), de miután a játékszer átrepül a Hetemaj láb között és elhalad egy másik védő, meg a hazai kapus mellett is, a kapu bal felső sarkában állapodik meg. Remek és kissé szerencsés lövés volt, de pontosan oda ment, ahová kellett. A kapus a védőktől semmit nem láthatott és talán Stieber sem, de ez nem is lényeges, a lényeg, hogy érezte a kaput és pontosan oda lőtt ahová kellett. (0-1)
Egy perccel a vége előtt még Eremenko próbálkozik beadással. Labdáját Pohjanpalo az ötösről fejeli mellé.
Az eredmény már nem változott, tehát: Megvan a győzelem!

A csoportban lejátszották a többi mérkőzést is. Az Észak-Ír - Román gól-nélküli döntetlen nem nevezhető meglepetésnek, de a Feröer-szigetek - Görögország 2-1 már annál inkább. Bár ha az előző mérkőzésre gondolunk, ahol szintén alulmaradt a görög csapat, ráadásul otthon, akkor talán már nem is olyan nagy a meglepetés (vagy lehet, hogy még nagyobb?). Igazából számunkra mindegyik eredmény kedvező. Most a csoport állása: Románia 14 pont, Észak-Írország 13 pont, Magyarország 11 pont, Feröer-szigetek 6 pont, Finnország 4 pont, Görögország 2 pont.
A fentiek alapján a harmadik helyet biztosnak is mondhatjuk, de esélyünk van az előrébb kerülésre is, ami bizony nagy fegyvertény lenne.
A csoportok első két helyezettje, valamint a legjobb harmadik továbbjut. A megmaradt nyolc harmadik helyezett pedig pótselejtezőkön dönt arról, kik vehetnek részt a további küzdelmekben.

A legfrissebb hírek szerint Dárdai utoljára vezette a magyar csapatot, mert klubja, a Hertha nem járul hozzá a további "kettős szerepléshez". Ezután minden erejével a klubcsapat feladataira kell koncentrálnia. Ha valóban így lesz, akkor...
Ami biztos, hogy Dárdai teljesítette amit ígért és megőrizte a csapat továbbjutási reményét. Sőt, úgy is mondhatjuk, hogy megteremtette ezt a lehetőséget.