"15 perc csoda..." majdnem ezzel a mondattal kezdtem az összefoglalót. De talán jobban illik a mérkőzéshez a "Négy gól és más semmi (?)" kezdő mondat.

A válogatott a következő finnek elleni, idegenben játszott európabajnoki selejtező mérkőzésre készül. Ennek keretében fogadtuk a litván csapatot.

A csapatválasztás annak a feltételnek biztosan megfelelt, miszerint a tétmérkőzés előtt egy olyan ellenfelet kell választani, amelyiket le tudjuk győzni. Ez alkalmat ad arra, hogy a mérkőzés növelje a játékosok önbizalmát, a szurkolók lelkesedését és a csapat gyakorolja a tétmérkőzésen alkalmazott taktikákat, variációkat... szóval, hogy mindenki felkészüljön. Kis kétséget azért ébreszthetett bennünk, hogy az ellenfél a FIFA ranglistáján a 96 helyet foglalja el (ami éppen csak a lista első felébe sorolja őket a 209 csapat közül. Mi a 42. helyen állunk és az ellenfél aki ellen készülünk, vagyis a finn csapat a 78. Szóval fogadjuk el, hogy ez az ellenfél választás jó volt.

A litvánokkal természetesen nem találkozhattunk sokszor, hiszen csak a Szovjetunió feloszlása után jelentkeztek önálló válogatottal. Azóta négy alkalommal mérkőztünk meg egymással és a három győzelem, egy döntetlen meg a 10-2-es gólarány jól mutatja, a két válogatott közötti különbséget. A négy találkozóból kettő VB selejtező volt. 2000 októberében idegenben 1-6-ra nyertünk, majd itthon 2001 márciusában csak egy soványka 1-1-re futotta.

A mérkőzés előtt a kapitány elmondta, hogy szeretne minél több játékost látni a pályán, tehát ki fogja használni mind a hat cserelehetőségét és ha a kényszer nem alakítja másként, akkor a cserék a félidőben történnek meg. Vagyis a két félidőben két különböző csapat lép majd pályára és különböző játékrendszert szeretne kipróbálni. Érdekes volt az a megjegyzése, hogy már van elképzelése a finnek ellen, de azt nem szeretné elárulni. Egyszerre megoldani a gyakorlást, a felkészülést és az elképzelések titokban tartását is, nem egyszerű.
Tudjuk, hogy a kapitány a Herta csapatának a vezetője és éppen a mérkőzés előtti napokban írta alá az új szerződését, mégis kicsit furcsán hangzott az a megjegyzés, hogy a szerződésében a válogatottal kapcsolatban nem szerepel semmi, de az benne van, hogy vállalhat másodállást. ...no mindegy, nem bánjuk, ha másodállású a szövetségi kapitány, csak eredmény legyen!

Gera Zoltán, Juhász Roland és Varga József sérülés miatt nem tudtak pályára lépni és Szolnoki Roland újoncként került a kezdőbe.

A találkozóra a helyszínen már nem lehetett jegyet venni. Amikor ezt hallottam azt gondoltam, hogy bizonyára azért, mert már megtelt a stadion. Nos, ez koránt sem volt így a 20.340 fős létesítmény mintegy háromnegyede üresen maradt a találkozó alatt.

Kivételesen 4-4-2-es felállást választott a szövetségi kapitány.

A sípszó után mi kezdtük a játékot, de csak lassan sikerült lendületbe hozni magunkat. Az első komolyabb helyzet a vendégek előtt adódott a tizedik percben. Egy rossz felszabadítás következtében Cesnauskis elé került a labda, aki a tizenhatoson belülről lőhetett, de rosszul találta el a labdát és így Dibusz könnyedén szerezhette meg. Két perc múlva végre mi is örülhettünk az első magyar támadásnak. Dzsudzsák a baloldalon tört előre, majd hátra-középre továbbított Stieber elé, aki tizenöt méterről az egyik védőbe lőtte a labdát. Az első negyedóra végéhez érve ismét Dzsudzsáktól indult a támadás, aki balról emelt középre. Mikuckis fejjel próbált felszabadítani, de rövidre sikerült a mentés, így a labda Stieber elé került, aki tíz méterről balla remekül helyezett a jobb felsőbe és megszerezte válogatott pályafutása első gólját. (1-0)

A következő öt percben nem történt komolyabb akció, azonban ekkor Dzsudzsák állhatott a labda mögé, hogy harminc méterről, a baloldal közepéről, elvégezze a szabadrúgást, amit egy vele szemben elkövetett szabálytalanságért ítélt meg a bíró. A sorfal nem meglehetősen szellősnek bizonyult, hiszen kt játékos között küldte a labdát kapura csatárunk. A kapus is meglepődhetett ezen, hiszen éppen csak beleütni tudott a lövésbe és a labda a bal alsó sarokba vágódott. (2-0)

Közel tíz percet kellett várni egy újabb akcióra, de ekkor megint a hálóba került a labda és megint a vendégekébe és megint Dzsudzsák volt a főszereplő. Természetesen balról adta be a labdát középre Nikolicshoz, aki tizennyolc méterről a kapu bal felső sarkába csavarta a labdát. (3-0)

A litvánok nem tudtak magukhoz térni. Ez abból is látszott, hogy még két perc sem telt el az előző találat óta, amikor a védő kissé bágyadtan, kényelmesen hozta ki a labdát. Dzsudzsák (ki más?!) megtámadta és el is rúgta előle a labdát. nem akárhová, hanem az arra járó Priskin elé, aki tizenegy méterről teljes zavartalansággal lőhetett. Nem is hibázott... (4-0)

Többünkben már felrémlett a korábbi 6-1-es litvánok elleni mérkőzés, a merészebbek előtt pedig egy Salvador ellen vívott 1982-es 10-1-re megnyert találkozó. ...de azután mégsem így lett.
Az biztos, hogy ha nehezen is, de ez a gól-sorozat meghozta a szurkolók kedvét.

Az első félidő hátralévő részében inkább a vendégek próbálkoztak, de támadásaikban nem volt erő és elképzelés sem, így nem csoda, hogy az eredmény változatlan maradt.

Dárdai a szünet után valóban másik csapatot küldött pályára, hiszen hat embert cserélt. A vendégek két játékosuk helyet küldtek mást a pályára. A félidő során ők is kihasználták valamennyi lehetőségüket... legalábbis a cserék tekintetében.
A hetvennegyedik percig gyakorlatilag semmi nem történt a pályán. Persze gurult a labd, néha a levegőben is szállt és időnként a játékosok is mozogtak, de más említésre méltó dolog nem esett. ....a színvonal, ami valljuk be, a négy gól ellenére sem volt magas, az bizony esett... nullára. Ezt mi sem jellemzi jobban, mint hogy Dzsudzsák is sorozatban adott be rosszul és a közönség is fütyülni kezdett... igaz csak időnként, valószínűleg nem akarták megzavarni a csendet.
Szóval a hetvennegyedikben Tőzsér szerezte meg a labdát, beadta a bal oldalon szabadon hagyott Szalainak, aki tizenkét méterről lőhetett volna, de túl sokat tétovázott (talán elcsodálkozott, azon hogy helyzetbe került)
és így sikerült ellopni előle a játékszert.
Tíz perc unalom után a vendégek kerültek helyzetbe (először!). Leandro sajnálta meg őket és a tizenhatosunkon belül, egy rossz labdaérintéssel adta nekik a labdát, amit Cesnauskis nyolc méterről küldhetett kapura, de szerencsére Király fantasztikus reflexszel, lábbal hárított. Két perc múlva megint szükség volt a kapus bravúrjára. Vaitkunas harminc méterről küldött kapura egy szabadrúgást, amit Király felkarral ütött ki.
...és a végére is jutott még litván támadás, de már igazi veszély nélkül.

A kapitány a találkozó után elmondta, hogy az első tíz perc gyengére sikerült, de azután szép gólokkal szereztük és erősítettük meg a vezetés. A második félidőre az volt a kérése, hogy ne kepjon gólt a csapat. Ezt sikerült teljesíteni a játékosoknak, tehát elégedett.
Az ő szavaival élve: "Volt egy jó első játékrész, és egy valamivel gyengébb második."
Nos, ha a gólokat tekintjük, akkor valóban elégedettek lehetünk az első félidővel. Ha a játékra is figyelünk, akkor már koránt sem. Nem volt igazi tűz, igazi erő a csapatban. A vendégek tulajdonképpen nem fejtettek ki ellenállást és nem jelentettek veszélyt. Valóban szép gólokat lőttünk, de olyan szituációkból, amelyekért nem kellett igazán megharcolni és a lövő játékosokat sem nagyon zavarták.
A második félidő játékáról pedig nem lehet mit mondani, mert nem volt... illetve talán annyit, hogy még ez a rendkívül gyenge litván csapat is tudott ellenünk helyzetet kialakítani.

Ennek ellenére lehetséges, hogy Dárdai a mérkőzés tapasztalatait be tudja építeni a hátralévő néhány nap felkészülésébe és eredményesen nézhetünk szembe a finnekkel.
Bízunk a kapitányban... nem is tehetünk mást!
Éppen ezért indokolt a kezdő mondat végén a zárójelbe tett kérdőjel:
Négy gól és más semmi (?)

...most így volt, de meglátjuk mi lesz a selejtezőn!