Dárdai Pál második alkalommal vezeti csatába a válogatottat. Az első szereplés jó benyomásokat hagyott a frissen megbízott kapitány és csapata, hiszem Romániában játszottunk 1-1-es döntetlent. Akkor az eredményen kívül a játék is ígéretes volt. Igaz, ehhez a románok meglehetősen gyenge produkciója is hozzájárult, de még ezzel együtt is egy harcos, jó szellemű gárdát láthattunk.
Most itt a lehetőség, hogy ez a kép megerősödjön, vagy tovább javuljon, hiszen ellenfelünk nem képvisel komoly játékerőt. Az is igaz azonban, hogy a világranglista 179. helyén álló (miénk az 54. hely) csapatot sem szabad félvállról venni. A vendéglátók ebben az Európa-bajnoki sorozatban kétszer léptek pályára. A finnektől 3-1-re otthon, az észak-írektől 2-1-re idegenben. Az Európa-bajnoki sorozatokban összesen 50 alkalommal játszottak és 3 győzelmet, valamint 5 döntetlent könyvelhettek el a vereségek mellé.

Elek, Vanczák és Korcsmár egészségi állapotuk miatt nem lehetnek ott a pályán. A kezdőbe került Dibusz.

Mindent összevetve is a lényeg, hogy a mérkőzésen a legminimálisabb elvárás a győzelem.

A találkozó nem egészen úgy kezdődött, ahogy elvártuk. Arra természetesen lehetett számítani, hogy az elején inkább ők támadnak, de a letámadást nem tartotta valószínűnek a kapitány, pedig tulajdonképpen ez történt. A hazaiak, ha nem is nagy lendülettel, de mégiscsak támadtak és már a negyedik percben lövéssel is próbálkoztak. Nem is akármilyennel. Egy rövid felszabadítót Hanson tizenhat méterről küldött meg. Dibusz éppen csak ki tudta tolni a jobb felsőbe tartó labdát. Nagyon lassan kezdünk csak magunkra találni. A félidő első felében nem mi irányítottuk a játékot, valamire való támadást nem vezettünk. A huszadik percbe léptünk, amikor az ötös előtt tisztán kapott egy beadást Edmundsson, de fejese elkerülte a kaput.

A huszadik percben szabadrúgáshoz jutottunk, amit Dzsudzsák a sorfal mellett a bal alsóba irányított. Nielsen nagy bravúrral szögletre tolta az erős labdát. A szögletet is Dzsudzsák ívelte a kapu elé. Nikolics hat méterről fejjel csúsztatott a kapu felé, de a feröeri védelem bele tudott kapni. A kipattanót Juhász Szalaihoz továbbította, aki közvetlen közelről az üres kapuba lőtt. (0-1)

A gól kissé meghozta a kedvünket. Három perccel a találat után Tőzsér harminc méterről bombázott kapura, de a hálóőrnek sikerült kiöklöznie a labdát. Újabb négy perc múlva ismét Tőzsér próbálkozott. Ezúttal tizenhét méterről vette célba a hálót. A kapus kiütötte a labdát, ami éppen az érkező Nikolics elé perdült, aki az ötösről a hálóőrbe lőtt. (A labda is gyors volt, a kapus is kivetődött, így nem igazán a csatár hibája a kimaradt helyzet, de kimaradt.
Kissé alább hagyott a gól utáni lendület. Bár még mindig mi irányítottunk, de érezhetően visszaesett az iram. A harmincnegyedik percben Korhut kapott indítást, megindult és tizennyolc méterről lőtt. A labda a bal felső mellett hagyta el a játékteret.
Nagyon leült a játék. A következő helyzetre a negyvenkettedik percig kellett várni, akkor is a hazaiak próbálkoztak. A térfelünk közepén adtuk el a labdát. Hanson közel húsz méterről próbálta meg bevenni a kaput, de célt tévesztett.

A második félidőt tekintve nagyon össze kell szedni magunkat ha néhány említésre méltó magyar megmozdulást szeretnénk találni. Többnyire a vendéglátók irányították a játékot. Szerencsére ők sem diktáltak nagy iramot és a kapura sem jelentettek komoly veszélyt. Az ötvenedik percben, az üresen hagyott, Edmondsson maradt le egy középre fejelt labdáról. Az ötvenhatodik percben Dzsudzsák beadásáról marad le Gera és Juhász is. Ezekhez hasonló "majdnem helyzetek" színesítik némiképp a nagyon gyenge játékot.
Mind a két válogatott átütőerő és lelkesedés nélkül játszik, bár a vendéglátók irányítják a játékot. Talán mind a kettő elégedett az eredménnyel. A hazaiak csak egyetlen góllal kapnak ki, mi pedig bezsebeljük a három pontot.

Meglepő annak aki nem látta a mérkőzést, de a labda bizony 58%-ban a hazaiak birtokában volt és majdnem kétszer annyit passzoltak (404-220), mint mi. Persze nem ez a lényeg, hanem a három pont, de azért mégis...

A kapitány szerint: Kiszenvedtük a három pontot. Ez így igaz.
Nem is kell hosszas elemezgetés, a hibák és az okok keresése. Nem lényeges, hogy milyen volt a műfüves pálya (sokak szerint a stadion műfüve nagyon csúszott) és a többi olyan tény, ami konkrétan erre a találkozóra vonatkozik. Igazából senkit sem kellett, hogy meglepjenek a látottak, hiszen ez a valóság. A meglepetés az előző, a románok elleni találkozó volt.
Dárdai nem ígért "világverést", főként nem csodálatos játékot. A vállalt négy mérkőzésre hét pontot helyezett kilátásba és némi szemléletváltozást. A hétből négy pont megvan, a szemléletváltozás... nos az a románok ellen mintha látszott volna, most nem annyira, de várjuk meg a következő két találkozót.

Fogadjuk el, hogy mire vagyunk képesek jelenleg és ne várjuk, hogy egycsapásra megváltozik minden. A jelenlegi lehetőségekből kell a legtöbbet kihozni.
A romániai mérkőzés játékfelfogása és a mai eredménye... ezt kéne megőrizni...