Ismét két egymáshoz közel eső barátságos találkozó előtt állt a magyar válogatott. Először Kínába utazott a csapat, majd három nap múlva Németországban lépnek pályára.
Kína válogatottjával még soha nem játszottunk. A világranglistán a hazai gárda a 67. helyen áll, éppen megelőzve a magyar válogatottat. 2004-ben a távol-keleti ország labdarúgói kilenc nemzetközi mérkőzést játszottak és hét győzelem (Pl. Finnország kétszer, Algéria), valamint két döntetlen a mérlege.

A magyar csapatból meghatározó játékosok hiányoztak és a kapitány négy újoncot is kipróbált. Középpályás sora - Szélesi, Polonkai, Leandro, Rósa - még egyetlen válogatottságot sem tudhat maga mögött. Érdekesség, hogy pályára lépett a Kínában légióskodó Kenesei is.

Még alig halt el a kezdő sípszó, amikor Bodor ugratta ki Rósát, aki a büntető területen belül cselezte ki a védőket. Végül egyikük szerelni tudta, de csak szabálytalanul. A megítélt büntetőt Kenesei lőtte biztosan a bal alsó sarokba. (0-1)

A gól után a hazai csapat többet birtokolta a labdát. Mi kontrákkal próbálkoztunk. Mind a két oldalon futottak támadások, de a hálók nem forogtak veszélyben. Már mindenki a szünetre figyelt, amikor Li Xiaopeng mintegy huszonöt méterről középre emelt és Zhou Haibin az ötösről befejelte az egyenlítő gólt a kapunk bal felső sarkába. (1-1)

A második félidő meglehetősen eseménytelenül telt el. Sajnos a két említésre méltó dolog minket érintett hátrányosan. Az egyik Szélesi kiállítása volt, a másik pedig az utolsó percben megítélt büntető.  Az éppen csak becserélt Wang Peng a tizenhatoson belül nagyot esett Tóth Balázs mellett. A játékvezető pedig a tizenegyes pontra mutatott. (2-1)

Kiegyenlített, nem túl magas színvonalú mérkőzést játszottunk.

Következik Németország, az 1954-es berni világbajnoki döntő emlékmérkőzése.