Kínából érkezett a válogatott Németországba, hogy az 1954-es világbajnoki döntő emlékmérkőzésén újra megütközzön a két válogatott, ezúttal barátságos mérkőzésen. A német és a magyar államelnökök is megtekintették a mérkőzést.

Az EB-re készülő vendéglátók legjobb összeállításukban léptek pályára, míg a mieink igencsak tapasztalatlan csapattal voltak kénytelenek felvenni a harcot. Matthaus a találkozót megelőzően sokat nyilatkozott a magyarországi lehetetlen körülményekről és arról, hogy előzetesen figyelembe vett bő keretéből 22 játékosra nem tud számítani, így csak tartalékos csapatot tud pályára küldeni. Folyamatosan pletykák szóltak arról is, hogy a kapitány hamarosan Törökországba távozik és ez is meglehetősen zaklatottá tette a felkészülést. A németek már attól féltek, hogy egy "komolytalan mérkőzést" kell játszaniuk, ahol túlságosan könnyen fognak sikert elérni.

Az emlékmérkőzéshez illően kis ünnepség zajlott az összecsapás előtt. Mádl Ferencnek és az 1954-es döntőn szereplő játékosoknak Bozóky Imre az MLSZ elnöke bemutatta a jelen válogatottjait.

A kezdő sípszó után nem sokat tétlenkedtünk. A második percben Gera vagy ötvenméteres labdával szöktette Torghellét, aki középen a leshatárról ugrott ki. Már a büntető területen belül járt, amikor Nowotny utolérte. Torghelle még el tudta lőni a labdát, de a kilépő Khan belepiszkált és így a lövés éppen csak a jobb kapufa mellett hagyta el a játékterületet. Továbbra is mi támadtunk és öt perccel az első helyzet után sikerült a vezető gólt is megszereznünk. Egy beadást Gera átlépett, ezzel becsapta a német védelmet. A labdával Torghelle csinált néhány cselt, beforgatta Wörmsöt és közelről, laposan a jobb alsóba lőtt.  (0-1)
Kiegyenlített játék folyt a pályán. Támadtak a németek, de az első kapuralövésükre egészen a huszonötödik percig kellett várni. Frings megpattanó labdáját visszavetődve, bravúrral hárította Király. A harmincadik percben Klose lövését Huszti a gólvonal előttről vágta ki. Egy perc múlva szép támadást vezettünk. Geránál volt a labda, aki ismét az egyedül hagyott Torghelléhez továbbított. A csatár mellel levette a labdát, megiramodott és a kivetődő Khan mellett, hét méterről a bal alsó sarokba lőtt.

A németek a félidő hátralévő részében nagy erővel támadtak, de igazi esélyük az utolsó percig nem volt az egyenlítésre. Ekkor egy szöglet után befejelt labdát Bobic ollózva lőtt kapura és Király bravúros reflexeinek köszönhetően tudott csak hárítani.
A második félidőben a német csapat összeszedte minden erejét és támadást támadás után vezetett. De vagy a lövések nem voltak pontosak, vagy a védőink, de legfőképpen Király hárított. A német rohamok közepette azért nekünk is akadt egy-egy ígéretes akciónk, az ezen a mérkőzésen különösen jól együttműködő Gera-Torghelle páros révén.

Gól már nem született és a hazai közönség a magyar játékosok teljesítményét jutalmazta tapssal.
Sikerült "visszavágni" az 1954-es vereségért.... igaz, az világbajnoki döntő volt.