Mindkét válogatott szövetségi kapitánya a csapatát próbálgatta. Kellett is, hiszen már nem volt egy hónap a világbajnoki selejtezők rajtjáig.
Egyébként pedig a kétévenkénti mérkőzéseink ideje is eljött. Amióta (1990) ilyen kétéves találkozóink vannak a következő képpen alakultak a győztesek. Ausztria, Magyarország, döntetlen, Ausztria, Magyarország és most ez a mérkőzés. Látható, hogy döntetlenre lehetett számítani.

Egyik csapat sem mutatott sokat. A mi gárdánkban nem volt megfelelő a csapatjáték és az erőnléttel is komoly problémák mutatkoztak. Idegesen és sok hibát vétve játszott válogatottunk.
Az első félidő első, ha nem egyetlen említésre méltó eseménye a magyar gól volt. Fehér  indult előre és a 11-es környékén várakozó Tököli hez továbbított, aki két védő között gurított hátra. A középütt érkező Illés  pedig a kapu jobb sarkába vágta a labdát.
A második félidő elején alig változott a találkozó összképe. A cserék eredményeként azonban lassan kezdett szétesni csapatunk játéka. Ez addig fajult, hogy a játékrész közepén egy gyors szabadrúgás után Kirchler az ötös baloldalánál egyedül várhatta a beívelt labdát és magányosan fejelhette a kapuba.
Ezekkel együtt is egyenrangú ellenfele volt egymásnak a két csapat és még a gólokon is szépen megosztoztunk. Miénk volt az első félidő közepe, a "sógoroké" a második közepe.

A találkozó megmutatta, hogy sok tenni való van még a csapategység és az erőnlét javítása terén, ha szeretnénk legalább némi esélyt első világbajnoki selejtező sorozatbeli ellenfelünk az olasz csapat ellen.