Az MNK döntő miatt - amelyet furcsa módon egy napon rendeztek a válogatott mérkőzéssel - kissé tartalékos összeállításban lépett pályára a magyar csapat. A két döntős, a Ferencváros és az MTK-VM labdarúgói ugyanis nem utaztak a válogatottal.

A svájciak nagy iramban kezdték a találkozót. A kezdést jelző sípszóval egyidőben indították meg támadásaikat, amelyek nem szüntek meg a teljes félidő alatt. Mi csak szórványosan vezettünk egy-egy ellen akciót. Az egyik ilyenből két perccel a játékrész vége előtt vezetést szereztünk.
Hátrányuk tudatában a második játékrészben a hazaiak még fokozták a tempót. Hallatlan energiával támadtak és nagy fölénybe kerültek. Kapunkra óriási nyomás nehezedett, de a védelmünk, a kapusunkkal az élen hősiesen küzdött és sikerült hárítani minden egyenlítési kísérletet. A sikeres ellenállban az is segített, hogy a hazaiak rendkívül körülményesen, a gyors iram mellett is lassan szervezték támadásaikat.

Az idegenbeli győzelem mindig értékes.

Az elmúlt hat évben ez volt a harmadik találkozója a két együttesnek. Mind a háromat a magyar válogatott nyerte és mind a három alkalommal 1:0 arányban. Ami a legkülönösebb, hogy mindhárom magyar gól szerzője Fazekas László  volt. Valószínűleg a magyar játékos nem tartozott akkoriban Svájc legnépszerűbb emberei közé.