Az MLSZ ezt a meccset utólag sorolta a hivatalos válogatott mérkőzések közé. A korabeli híradásokban "Budapest-válogatott - Libanoni válogatott" néven emlékeztek meg az összecsapásról. Mindmáig ez az egyetlen Libanon elleni összecsapásunk.
A mérkőzés kezdete előtt kiadós zápor áztatta a homokos, fűvel gyéren benőtt pályát. Az esemény rangját emelte, hogy a köztársasági elnök rövid beszéd után kézfogással üdvözölte a csapatokat.

Bár a válogatott nem játszott nagy erőbedobással és szépen sem, mégis nagy fölényben voltunk a vendéglátókkal szemben és a közönség így is gyakran jutalmazta tapssal egy-egy megmozdulásunkat. Félóra is eltelt amikor előszőr a kapuba találtunk. Játékosaink azt tehettek a pályán, amit csak akartak, de az az igazság, hogy nem nagyon akartak. A félidő előtt mégis sikerült növelni az előnyt.
A második játékrészben minden folytatódott tovább. Egykapura játszott a csapatunk, de nem túl nagy energia bedobással. Még így is sorra hagytuk ki a helyzeteket. Azután egy védelmi hiba és a hazaiak máris megszerezték szépítő találatukat. A gólra gyorsan válaszoltunk és folytattuk tovább a kényelmes labdázgatást. Kimaradt helyzetek és a szakadni kezdő eső jelentettek eseményt a továbbiakban. Végül azért még egy erős lövés csapódott a libanoni kapuba és ezzel kialakult a végeredmény.

A hazai közönségnek nagyon tetszett a mérkőzés, de az akkori, remek csatákhoz szokott, "elkényeztetett" magyar futballrajongóknak már kevésbé.

Érdemes megjegyezni, hogy Bozsik József  101 válogatottságánál ez a találkozó volt a százegyedik, mert bár nem ez volt a legutolsó pályára lépése (ez pontosan a hetvenegyedik volt), de ez a mérkőzés került utoljára a hivatalos nemzetközi találkozók sorába.