Nem lehetett tudni, hogy jó vagy rossz előjel, ami a mérkőzést megelőzőleg történt. Három játékosunk (Zsengellér , Szusza , Tóth III. ) futballcipője ugyanis otthon maradt és az utánnuk küldött lábbelik amikor Budapestről Szófiába érkeztek, nem "szálltak le" a repülőről, hanem tovább utaztak Isztambulba, majd onnan vissza Szófiába. Amikor a játékosok azért idegeskedtek, hogy időben megkerűlnek-e a cipőik, a szövetségi kapitány a következőket mondta:"Ez a három cipő olyan hosszú időn át élvezte a magaslati levegőt, hogy bennük aztán a labdarúgás magasiskoláját kell bemutatni." A mérkőzésen egyikük bemutatta, a másikuk majdnem...

Teljesen egyértelmű fölényben játszottunk és nem is hagytunk sokáig kétséget a mérkőzés kimenetele felől. Még az első negyed óra sem telt el és a "magasröptű cipők" gazdája Zsengellér  máris három góllal terhelte meg a bolgárok kapuját, vagyis mesterhármast ért el.
Tóth III . is úgy gondolta, az ő cipői sem alábbvalók és megindult a hazaiak kapuja felé. Mindenkit kicselezett, már csak az üres kapuval állt szemben, elgurította a labdát és .... Egy, az alapvonal mögött álló bolgár kiskatona úgy érezte, neki a labdarúgó pályán is meg kell védenie hazáját. Nem is tétovázott, hanem berohant a pályára és a kapuba tartó labdát visszaküldte a pálya közepe felé. A közönség nagy ovációval és tapssal honorálta az akciót, a játékvezető nem alkalmazott komolyabb szankciót, így csatárunk gól nélkül maradt.
A második félidőben a vendéglátók is szépítettek és Zsengellér  is betalált mégegyszer. Tóth III.  pedig áldotta a bolgár katonaságot.