1 alkalommal volt válogatott a következő klubból:
Nagyváradi AC
(1.)
Csapatai (játékosként): Temesvári MTE, Craiova, Prahova Ploiești, 1940–1943 Nagyváradi AC , Arad, ? –1948 Szatmári Sanitas, 1948–1951 IC Oradea, 1952–1953 Metalul Oradea
A "félelmetes" nagyváradi támadósor (Kovács II., KovácsI., Sárvári, Bodola, Tóth III., valamennyien voltak magyar válogatottak) tagja volt a kiváló jobbszélső. Energikus, gyors labdarúgó, kapu előtti helyzetfelismerése, gólerőssége volt legnagyobb erénye.
A Temesvári MTE csapatában kezdte a labdarúgást. Innen szerződött először Craiovába, majd Ploiestibe. Egy franciaországi túra során félévre Párizsban maradt és ott játszott, de a honvágy visszavitte Ploiestibe. 1940 évvégén szerződöttNagyváradra a NAC-hoz, ahol egy bajnoki ezüstérmet és egy magyar bajnoki címet szerzett a csapattal. A bajnoki cím megnyerése idején már nem szerepelt a csapatban, mert egy magyar katonatiszttel történt nézett eltérése kapcsán 6 hónap börtönre ítélték. A második világháború után rövid ideig ismét feltűnt Nagyváradon, majd egy aradi kitérő után a Szatmári Sanitas harmadosztályú csapatában játszott. 1948-ben újra Nagyváradra szerződött és tagja lett az 1948–49-es idényben román bajnokságot nyert csapatnak. 1952 és 1953 között a Nagyváradi Törekvéshez igazolt, amely akkor Metalul Oradea néven szerepelt a megyei bajnokságban. A második idényben, a feljutás szempontjából fontos mérkőzésen az ellenfél egyik játékosát rendkívül durva módon rúgta fel. A labdarúgó-szövetség örökre eltiltotta a játéktól.
Regisztráció
1 alkalommal volt válogatott a következő klubból:
Csapatai (játékosként): Temesvári MTE, Craiova, Prahova Ploiești, 1940–1943 Nagyváradi AC
, Arad, ? –1948 Szatmári Sanitas, 1948–1951 IC Oradea, 1952–1953 Metalul Oradea
A "félelmetes" nagyváradi támadósor (Kovács II., KovácsI., Sárvári, Bodola, Tóth III., valamennyien voltak magyar válogatottak) tagja volt a kiváló jobbszélső. Energikus, gyors labdarúgó, kapu előtti helyzetfelismerése, gólerőssége volt legnagyobb erénye.
A Temesvári MTE csapatában kezdte a labdarúgást. Innen szerződött először Craiovába, majd Ploiestibe. Egy franciaországi túra során félévre Párizsban maradt és ott játszott, de a honvágy visszavitte Ploiestibe. 1940 évvégén szerződöttNagyváradra a NAC-hoz, ahol egy bajnoki ezüstérmet és egy magyar bajnoki címet szerzett a csapattal. A bajnoki cím megnyerése idején már nem szerepelt a csapatban, mert egy magyar katonatiszttel történt nézett eltérése kapcsán 6 hónap börtönre ítélték. A második világháború után rövid ideig ismét feltűnt Nagyváradon, majd egy aradi kitérő után a Szatmári Sanitas harmadosztályú csapatában játszott. 1948-ben újra Nagyváradra szerződött és tagja lett az 1948–49-es idényben román bajnokságot nyert csapatnak. 1952 és 1953 között a Nagyváradi Törekvéshez igazolt, amely akkor Metalul Oradea néven szerepelt a megyei bajnokságban. A második idényben, a feljutás szempontjából fontos mérkőzésen az ellenfél egyik játékosát rendkívül durva módon rúgta fel. A labdarúgó-szövetség örökre eltiltotta a játéktól.
Sikerei: 1943-44. évi Nemzeti Bajnokság
bajnoka volt. 1948-49 román bajnokság bajnoka volt.