A felgyógyult Konrád II.  visszakerült a csapatba és emiatt már a mérkőzés előtt nemtelen támadások érték Kis Gyula  szövetségi kapitányt, aki lemondott. (Akkor is volt példa arra, hogy egyesek nem a játéktudás, hanem a klubokhoz tartozás alapján ítéltek meg játékosokat. Az előző mérkőzésen Konrád II. -t helyettesítő Turay  tudásával nem volt baj, de látszott, hogy még tapasztalatlan ezért teljesen indokolt volt a kiváló játékos vissza kerülése a csapatba.) Tehát kapitányválság mellett zajlott le a mérkőzés, amelyen ritka eredmény született.

Nagyon gyorsan szereztünk vezetést és alig telt el negyed óra, amikor már két gól volt az előnyűnk. A félidőből hátra lévő fél órában mintha két csatár közdött volna egymással. Wessely két gólt lőtt, de mindegyikre pár perc elteltével érkezett egy-egy Kohut  találat. Így a félidőben továbbra is őriztük két gólos előnyűnket.
A második félidő egy újabb magyar góllal kezdődött, amihez az osztrák kapus hibája is alaposan hozzájárult. Ki gondolta volna, hogy 5-2-ről még felállhatnak a vendégek? Pedig így lett! Csapatunk elfáradt és az utolsó percekben már csak egy gólra olvadt előny egy percel a befejezés előtt egy 11-es után végleg elfogyott. A büntetőből lőtt egyenlítő gól egész pontosan két másodpercel a mérkőzés vége előtt született.

A mérkőzés nagy részében a magyar válogatott káprázatosan játszott. Konrád II.  fantasztikus érzékkel vezényelte a támadásokat, szárnyalt a csapat. Az utolsó félórára azonban mintha mindent kiadtak volna magukból. Nehéz ma már megállapítani, hogy a csapat esett vissza és vele Konrád II.  is. Vagy ő fáradt el és ez rántotta magával a csapatot. A végeredmény szempontjából persze mindegy. A végeredmény 5-5.

Fotó:
Csapatunk