Csapatai (játékosként): 1919–1921 [klub(295)/], 1922–1926  SC Hakoah Wien, 1926  Brooklyn Wanderers, 1926–1929  New York Giants, 1929–1930  New York Hakoah, 1930  New York Soccer Club, 1931–1932  Hakoah All-Stars

Csapatai (edzőként): 1933-1935  SC Hakoah Wien, 1935-1937  SC Enschede, 1937-1938  SC Hakoah Wien, 1938-1939  Újpest FC , 1945 Vasas FC , 1945-1947  Chinezul Timişoara, 1947 Újpest FC , 1947-1948 Budapest Honvéd FC , 1948  Magyarország pályaedző, 1949-1951  Padova Calcio, 1951-1952  AC Triestina, 1952  Quilmes, 1953  APÓEL, 1953-1954  AC Milan, 1955-1956  Lanerossi Vicenza, 1957-1958  Săo Paolo FC, 1958-1959  FC Porto, 1959-1962  Benfica, 1962-1963  Peńarol, 1964  Ausztria, 1965-1966  Benfica, 1966-1967  Servette FC, 1967  Panathinaikósz, 1973  Austria Wien technikai igazgató, 1973-1974  FC Porto

A polgári életben tánctanár volt a nagy munkabírású, technikás és kitűnő taktikai érzékkel rendelkező középfedezet, aki rendkívül jól irányította a játékot. 1924-ben külföldre távozott és ott is hírnevet szerzett magának. Bár játékosként is ért el sikereket, legkiválóbb eredményeit edzőként produkálta. Minden idők legeredményesebb magyar edzője lett.

Játszott 1913-17-ig a Vasas-ban, 1917-20 között a Törekvésben majd 1922-ig az MTK-ban. Miután külföldre távozott játékosa volt 1922-26 között az SC Hakoah Wien-nek, 1926-28 között a New York Giants FC-nek, 1928-29-között a New York Hakoah FC-nek, 1929-30 között a Hakoah All Stars Broolyn-nak, 1930-31 között a New York Soccer Club-nál, 1931-32 között ismét a Hakoah All Stars Broolyn-nak. 1924-ben résztvett az olimpián, kétszer (1920-21 , 1921-22 ) magyar bajnok, 1925-ben osztrák bajnok, 1929-ben amerikai kupagyőztes.

Edzőként dolgozott 1933-35-ben az SC Hakoah Wien-nél, 1935-37-ben a Sportclub Enschede-nél, 1937-38-ban ismét az SC Hakoah Wien-nél. Magyarországon is kamatoztatta kivételes képességeit. 1938-40 között az UTE, 1945 tavaszán a Vasas edzője. 1945-47 között a Ciocanul Bucuresti munkáját irányította. Ezután 1947-ben ismét itthon és ismét az UTE, 1947-48-ban a KAC edzője. 1948-ban a válogatott szövetségi kapitánya mellett pályaedzőként is tevékenykedett. 1949-51-ben a Padova Calcio, 1951-52-ben az AC Triestina, 1952-ben a Quilmes, 1953-ban az Apoel Nicosia, 1935-55-ig az AC Milan, 1955-56-ig a Lanerossi Vicenza, 1957-58 között a São Paulo Futebol Clube, 1958-59 között Futebol Clube do Porto csapatainál dolgozott. 1959-60 között portugália szövetségi kapitánya. 1959-62 között edző a Sport Lisboa e Benfica-nál, 1962-63 között a CA Peñarol Montevideo-nál. 1964-ben osztrák szövetségi kapitány (ellenünk is játszott az osztrák válogatott és 1-0-ás győzelmet arattak). 1965-66-ban edző a Sport Lisboa e Benfica-nál, 1966-67-ben a Servette FC-nél, 1967-ben a Panathinaikosz AO-nál. 1973 tavaszán az FK Austria technikai igazgatója és 1973-74-ben a Futebol Clube do Porto edzője.

Az edzőként elért eredmények is szépek. 1939-ben KK-győztes, 1938-39 -ben és 1946-47 -ben magyar bajnok, 1955-ben olasz bajnok, 1957-ben São Paulo állam bajnoka, 1959-ben, 1960-ban és 1961-ben portugál bajnok, 1962-ben uruguayi bajnok és portugál kupagyőztes. 1961-ben és 1962-ben a Benfica csapatával megszerezte a BEK győzelmet is. (Az egyetlen magyar BEK győztes edző.) Az 1924-ben Svájc elleni (4-2-re elvesztett) találkozón ő is pályára lépett a magyar csapatban, pedig ekkor már a Hakoah Wien játékosa volt. Így a magyar válogatott első idegenlégiósaként is bekerül a labdarúgás történetébe. Nevében azért találjuk a II. jelzést, mert Hajós Alfréd is volt válogatott és neki is Guttmann az eredeti neve.