Még ki sem pihenhették magukat a válogatott játékosai és máris újabb találkozóra került sor.
Igaz, nagy pihenésre nem is volt szükség... és most nem arra gondolok, hogy az andorrai csapat nem fárasztotta le túlságosan a legjobbjainkat, hanem arra, hogy a két pályára lépő csapatnak bizony nem sok, mondhatni, semmi köze nem volt egymáshoz. A két kezdő csapatunkban egyetlen azonos névvel sem találkozhatunk...

Ez a találkozó amolyan barátságos-felkészülési-kipróbálási, sőt búcsú mérkőzés is volt!

Kezdjük az utóbbival. Ezen a mérkőzésen köszönt el a válogatottságtól Király Gábor és Juhász Roland. Előbbi mostanra már a legtöbb válogatottsággal büszkélkedhetik, szám szerint 108 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt (és ezen a mérkőzésen sérülten vállalta a játékot). Juhász pedig 94 alkalommal léphetett pályára címeres mezben és ez sem akármi. Ők ki is futottak a kezdőcsapattal, de még az első félidőben lejöttek, így mérkőzés közben tudtak elbúcsúzni a játékosoktól és főként a közönségtől.
A találkozó kezdete előtt kis ünnepség keretében búcsúztatták a visszavonulókat. A fent említettek mellett, két másik remek labdarúgó is búcsúzott a válogatottságtól: Hajnal Tamás és Vanczák Vilmos. Ők az utóbbi időkben már nem kerültek be a keretbe. Most itt lehettek a pályán és így köszönhettek el a szurkolókhoz. Ez korábban soha nem történt meg, de mindenképpen érdemes lenne hagyománnyá tenni.

A mérkőzéssel a szövetségi kapitánynak az a célja (a válogatottól búcsúzók ünneplésén kívül), hogy lehetőséget adjon a keret olyan tagjainak, akik nem vagy csak nagyon ritkán tudnak "élesben" pályára lépni. Ezen kívül most akart megnézni néhány fiatalt is, akik első válogatottságuknak örülhettek ezen az összecsapáson.

Az ellenfél Svédország csapatával már többször (44-szer) találkoztunk. Most ők is a harmadik helyen tanyáznak a VB csoportjukban. Nekik is szükségük van a felkészülésre, különös tekintettel arra, hogy új csapatot építenek, sok fiatallal. Ők nem tartalék csapattal érkeznek, de azért a kísérletezésről nem mondanak le. A védelemből két alapember hiányzik sérülés miatt és egy góllövőt is nélkülöznie kell a kapitánynak.

Nem is tudom... nagyon felemás érzéseim vannak az ilyen találkozókkal kapcsolatban. Egyfelől valószínűleg úgy van, ahogy a szövetségi kapitány mondja, hogy ki kell próbálni a friss, ígéretes kerettagokat élesben, komoly ellenféllel szemben is. Másfelől viszont egy tökéletesen másik csapatban léptek most pályára mint amibe várhatóan bekerülhetnek. Nem tudom, meg lehet-e így ítélni, hogy mennyire képes a labdarúgó beilleszkedni, hasznára lenni a csapatnak, ha egy teljesen másik csapatban játszik. Honnan lehet tudni, hogy jól együtt tud-e játszani azokkal akikkel majd az "első csapatban" találkozik, ha mos nem velük lép pályára.
Hosszan sorolhatnánk az érveket pró és kontra, de nincs sok értelme.
A szövetségi kapitány így látja jónak és gondolom ő képes is megítélni a látottakból, hogy ki nire képes, kiben van fantázia, kivel érdemes ezután is számolni.

Essék a találkozóról is néhány szó:
Nem kedtük alárendeltként a játékot. Sőt azt mondhatjuk, hogy az elején előttünk adódott helyzet. Előbb, a heteik percben, Németh-Stieber összjáték után a túlsó ötöshöz, Lovrencsics elé, szállt egy tértölelő negyvenméteres átadás, de nem sikerült jól levenni. Majd egy perc múlva ismét Lovrencsics próbálkozhatott. Priskintől kapott labdát, aki Juhász szöktetését továbbított. A tizenöt méteres lövést a svéd portás hárította.
Ezután a vendégek következtek.
Az első negyedóra végén Larson baloldali beadását Nyman fejelte a jobb alsó mellé. Két perc múlva pedig ismét Larson volt a próbálkozó. Távoli, kétszer is megpattanó lövése kijött Király melléről, de az érkező Nyman a a bal felső kapufára vágta közelről a labdát.
A huszadik percben hatalmas Király bravúr mentette meg a hálónkat. Jansson Nymantól kapott labdát, amit a baloldali ötösről a jobb alsóba küldött, de a kifutó Király remek reflexszel hárított.
A huszonhetedikben Németh becselezte magát a tizenhatosra és tíz méterről, középről lő a jobb alsó felé, de néhánycentit tévedett.

A huszonnyolcadik percben Király Gábor búcsúzik!

A helyette érkező Megyeri nem éppen olyan bemutatkozásról álmodott, mint amiben egy perccel pályára lépése után, a szerencse, a sorfal és Larsson jóvoltából részesült. A svéd húsz méterről végzett el szabadrúgást. A labda a szétnyíló sorfalon átjutott, de úgy, hogy még meg is pattant Priskinen. Így már védhetetlen volt. (0-1)

A félidő hátralévő részében főként a vendégek játszottak aktívabban, de valódi eseményt csak az jelentett amikor, még a sípszó előtt, Juhász Roland is búcsúzott.

A második félidő kiegyenlített, helyzetekkel tarkított, de valódi veszélyeket nélkülöző támadásokkal kezdődött és folytatódott. A hatvanhatodik percben egy bedobás után Thelin kapott labdát az ötös magasságában. Azután becselezte magát és öt méterről a bal alsóba lőtt. (0-2)

A hátralévő időben főként a cserék jelentettek eseményt.

A kétgólos verség talán nem igazán búcsúmérkőzéshez illő és kérdéses is számomra, hogy mennyi hasznos információval szolgálhatott, de az biztos, hogy tanulságai vannak.
Példáil az, hogy bizony a két csapat között hatalmas a különbség. Bár mi is meg-megszorongattuk a vendégeket, de mégsem kellett nagyon megerőltetniük magukat a győzelemhez.

Persze nagyon nehéz bármilyen következtetés levonása, hiszen a pályán lévő csapatnak köze nem volt a tétmérkőzéseken pályára lépőkhöz. Ha azonban úgy tekintjük, hogy a svédek is egy teljesen megújuló csapattal érkeztek, ahol sok a fiatal, akkor azt elmondhatjuk, hogy a két ország fiataljai között van még bepótlandó különbség...