Még el sem haltak a néhány nappal ezelőtti Magyarország - Románia találkozó hangjai, az utcákról éppen csak összegyűjtötték a randalírozókat és még talán mindig nem emésztették meg egyes szurkolók és szakemberek az új szövetségi kapitány kijelentését, amit a mérkőzés előtt tett, miszerint "...aláírnám a döntetlent". Ez a kijelentés egyrészt bántotta a magyarok önérzetét, másrészt viszont azt sugallta, hogy Észak-Írországban győzelemre készülünk, ami ambíciónak kiváló, de a jelen realitásának mégsem tekinthető. Márpedig a négy pont nagyon kellene ahhoz, hogy versenyben maradjunk a második, de akár a legjobb harmadik helyért. Különösen annak a fényében, hogy a csoport állását figyelembe véve egy észak-ír győzelem számukra a biztos továbbjutást jelenti.

Egyébként a két csapat közös futball-múltja nem túl hosszú és nem is nyúlik a régmúltba. Eddig öt alkalommal találkoztunk. Először 1988-ban. Az öt találkozóból az első négyet mi nyertük, míg a legutóbbit, ami már ebben a selejtező csoportban volt, az észak-írek, akiket vendéglátóként fogadtunk és 2-1-es diadalt arattak. Ráadásul ezt a vereséget úgy hozta össze csapatunk, hogy a hetvenötödik percben rúgott góllal mi szereztük meg a vezetést. Azután a nyolcvanegyedik és a nyolcvannyolcadik percben kapott gólokkal végül a vendégek vitték el a három pontot.

Csoportunkban, a görögök rendkívül gyenge szereplése mellett, az észak-ír válogatott remek játéka jelenti a meglepetést. Az összecsapás előtt vezették a csoportot 16 ponttal, a 15 pontos románok előtt. Mi a harmadik helyen vártunk az összecsapásra 12 ponttal. A jó szereplés okát elsősorban a szövetségi kapitány munkásságának tulajdonítják a szigetországiak. O'Neill állítólag a csapat mentalitását, hangulatát változtatta meg és ezzel hitet adott a szurkolóknak is.
A vendégek csapatában

Nálunk Juhász az előző találkozón szerzett sérülése, Korcsmár betegség, Tőzsér pedig sárga lapjai miatt nem lehetett a keretben. Pályára léphet viszont Gera.
A kapitány a mérkőzés előtt jelezte, hogy Dzsudzsák nem a megszokott helyén (bal oldalon) hanem a jobb oldalon szerepel. Már egyszer-egyszer próbálkoztak ezzel, de eddig nem sok sikerrel.

Az első lövés-féle a miénk. Dzsudzsák, nem túl erősen, 15 méterről csak egy méterrel vétette el a bal alsót. Ezután a hazai csapat támadott, nem is rosszul, de a befejezést folyton elügyetlenkedték. Három perccel a mi lövésünk után a hazai csapat jutott szabadrúgáshoz. A labda élesen csapódott a háló felé, de szerencsére Király résen volt. Az első negyedóra végén Norwood szabadrúgásból indította Dallast, aki az ötös baloldalánál érkezett, de Guzmicsnak az utolsó pillanatban sikerült tisztáznia. Továbbra is a vendéglátók irányítanak. Sok a támadás, amelyekben ugyan benne van a lehetőség, de valójában csak egy-egy jelent igazi veszélyt. Mint a huszonötödik percben, amikor Lafferty huszonötről küldi meg a labdát a jobb sarok felé, amit Király vetődve hárít.
A hivatalos statisztika szerint ötvenhárom százalékban van a hazaiaknál a labda. A mérkőzést nézve valahogy rosszabbnak tűnik az arány. Talán azért, mert szinte a teljes játékidőben a mi térfelünkön pattog a játékszer.
A harminckettedik percben végre egy magyar helyzet. Dzsudzsák szabadrúgását Guzmics passzolja vissza Németh elé, aki kicsit ügyetlenkedik így a hazaiak felszabadítanak. Utólag kiderült, hogy hiába került volna a labda a hálóba, mert már az első kiugratás les volt. Ezután a mi perceink következnek. Végre kicsit megszorongatjuk a vendéglátókat néhány veszélyes beadással.
A csúszós talaj rendszeresen megtréfálja a játékosokat. Előbb Németh csúszik el a hazaiak tizenhatosánál, majd Norwood kerül a földre a mi tizenhatosunkon belül.
A negyvenharmadik percben előbb Davis veszélyes baloldali beadását szerzi meg Király, majd Németh huszonöt méterről leadott lövése kerüli el a kapu jobb alsó sarkát.
A félidőben kétségtelenül a magyar szurkolók szerepeltek a legjobban. Hangjuk rendszeresen elnyomta a minden valószínűség szerint jóval számosabban jelen lévő hazai drukkerek hangját.

Mintha a második félidőt nagyobb lendülettel kezdenénk. A megállított támadásokból azonban az észak-írek tudnak veszélyes kontrákat vezetni, ahogy a második félidő második perében is történt. Nagy támadását kontrázták meg, de Kádár szerelt. Azután Brunt balról emelte a labdát befelé, amit McAuley fejelt a kapu elé, de Fiolának sikerült tisztáznia. Az ötvenedik percben mintegy hatvan méterről vágták előre a labdát, amire Lafferty igyekezett lecsapni, de Király gyorsabb volt. Egy perc múlva Dzsudzsák végzett el szabadrúgást. A labda az ötös környékére érkező Gerához szállt, aki fejjel továbbított, de a bal sarok mellé talál. Ez volt eddig a legveszélyesebb helyzetünk. Három perc múlva Norwood jobbról ad be egy szögletet, amit J. Evans hat méterről fejel kapu fölé.
A hatvannegyedik percben Németh a tizenhatoson belülről gurít vissza Kalmár elé, aki tizenhatról vágja fölé a labdát. Három perc múlva Gera huszonöt méterről veszi célba a kaput és lövése alig kerüli el a jobb oldali kapufa közepét. Most lendületesebb és veszélyesebb a csapat ellenfelénél.
A hetvenharmadik percben rúgjuk a találkozón az első szögletünket. Ebből ugyan nem született gól, de egy perc múlva szabadrúgáshoz jutottunk. Dzsudzsák jobbról, a tizenhatos magasságából, az alapvonaltól beívelt labdájára a hazai kapus jó ütemben ugrik fel és meg is szerzi a játékszert, ami azonban kicsúszik a kezei közül és éppen a mögötte érkező Guzmicshoz kerül, akinek csak kicsit kell tolnia rajta, hogy a hálóba kerüljön. (0-1)

A nyolcvanegyedik percben a meginduló Kalmárt állítja meg szabálytalanul Baird. A játékvezető felemeli a sárga lapot, majd hátra, a magyar kapu felé mutat, ujjaival jelzi hogy egy, azután a földre, hogy kettő és a sárgát pirosra cseréli. Azt jelezte ezzel, hogy a hazai játékosnak egy magyar támadás alatt sikerült két sárgát összeszednie, de az első szabálytalanságáértl, amit még Németh ellen követett el, még csak most kapta meg a sárgát, mert alkalmazta az előnyszabályt. A mérkőzés hátralévő idejében tehát emberhátrányban játszanak a vendéglátók.

Már az ötperces hosszabbítás harmadik percében járunk, amikor Davis végez el szögletrúgást jobbról. A labda átszáll a teljes tizenhatosunk felett és a tizenhét méterre üresen álló McGinnhez kerül, aki megcélozza a jobb alsót. A labda nyílegyenesen tart a kapuba. Lafferty még majdnem beleér, de visszahúzza a lábát, így Király vetődve még hárítani tudja a kipattanóra azonban Lafferty csap le és semkitől sem zavarva, másfél méterről a léc alá vágja a labdát. (1-1)

Számunkra ez a döntetlen azt jelenti, hogy megőriztük a harmadik helyet a csoportban. A másik két találkozón Románia gólnélküli döntetlent játszott Görögországgal, a finnek 1-0-ra verték a feröerieket. Továbbra is Észak-Írország vezeti a csoportot 17 ponttal, második Románia 16, harmadik Magyarország 13 ponttal. Finnországnak 10, Fröernek 6, Görögországnak 3 pontja van.

Következik október 8-án Feröer, majd 11-én Görögország. A csoport utolsói ellen kell tehát lejátszanunk az utolsó két találkozót. Ez ígéretesen hangzik. ...legalábbis a legjobb harmadik helyért vívott csatában, ahol most szintén a harmadik helyen állunk. Horvátország és Ukrajna mögött. Minket követ Albánia, Oroszország, Írország, Izrael, Törökország és Észtország. Természetesen még változhatnak a harmadik helyen állók, de láthatóan csak a legjobb harmadik hely jelenthet biztonságot, mert a többi csapat bizony alaposan megnehezítheti a dolgunkat.

Ezen a mérkőzésen a csapat nem játszott rosszul, de sajnos jól sem. Az eredményt az Észak-Írek leginkább maguknak köszönhetik. Valószínűleg a lehetőség (győzelem esetén a biztos kijutás) súlya kissé megzavarta, idegessé, pontatlanná, türelmetlenné tette őket. Mi kétségtelenül hajtottunk és dicséretes a küzdés, valamint hogy fizikailag végig álltuk a sarat, de nem lehet az utolsó percben így egyedül hagyni a kapunk előtt az ellenfél legveszélyesebb játékosát.

Még előttünk a lehetőség a kijutásra. Egy hónap múlva...