Itt van hát a friss kapitány, Erwin Koeman második mérkőzése. Ismét egy Európa-bajnoki résztvevő, ezúttal a világranglista tizenharmadik, Horvátország az ellenfél. Hatszor játszottunk eddig velük, de győzni csak az első alkalommal, 1940-ben sikerült. Most Kisteleki István, az MLSZ elnöke szerint: lendületet kapott Erwin Koemantól a magyar válogatott. Meglátjuk és újra reménykedünk - de talán elnézhető, ha már vannak fenntartásaink egy-egy újabb csodavárás kapcsán. A horvátoknak még nincs kialakult csapatuk, még kísérleteznek játékosokkal, játékrendszerekkel, óvatosak, nehogy sérülés miatt ki kelljen hagyniuk az EB-t.

Mi jelenleg a ranglista ötvenhetedik helyén állunk és csapatot keresünk. A különbség annyi, hogy mi nem megyünk az EB-re. Nem kis differencia, de már megszokta a magyar szurkoló.

A vendégek alaposan belekezdtek. Még alig halt el a játékvezető kezdő sípszava és máris a hálónkba találtak. Olic megiramodott, visszapasszolt Modricnak, aki lőtt. Fülöp a helyén volt és kiütötte a labdát. A kipattanóra azonban Petric csapott le és a hálóba vágta. A bíró azonban már lövés közben lest jelzett.
A félidő első húsz percében jobban játszottak a horvátok. Alig tudtunk helyzetet kidolgozni, míg ők sorban vezették a támadásokat. Igaz, veszélyt valójában ők sem jelentettek a kapunkra. Ezután fokozatosan kezdtük kiegyenlítetté tenni a találkozót, sőt a játékrész feléhez érve, talán már némi fölényben is játszottunk. Ekkor azonban a vendégek megszerezték a vezetést. Balról végeztek el szögletet és a beívelt labdára Fülöp rosszul, illetve egyáltalán nem mozdult. Így a játékszer átszállt felette és a középen nagy lendülettel érkező Niko Kovac két méterről, szabadon fejelhetett a kapuba. (0-1)

Ezután is enyhe mezőnyfölényben játszottunk, de az ellenfél kapuja felé közeledve elveszett a lendület, az ötlet és a labda is. Ennek ellenére megszereztük az egyenlítő gólt, illetve összehozták nekünk. Az utolsó percben Hajnal végzett el sarokrúgást. A baloldalról középre küldött labda Petric fejéről gyertyaként emelkedett a magasba. Pletikosa csak nézte a jelenetet a gólvonalon állva, ám az érkező Juhász elől még elkotorta a lehulló játékszert, ami végül Nico Kovac lábáról a hálóba pattant. (1-1)

Három perccel a második félidő kezdete után Gera tizenöt méterre volt a kaputól, amikor egy átadást mellel tett maga elé, majd még mielőtt a labda leeshetett volna, máris kapura lőtte. Sajnos a célt kissé elvétette, így a játékszer a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret. Tíz perce játszottak a csapatok, amikor ismét Nico Kovac lett a főszereplő. Pontosan robbant be egy jobbról beívelt szögletre és öt méterről a felső lécre fejelt. A labda onnan az oldalsó kapufára, majd Fülöp kezébe pattant. A hatvanhatodik percben ismét mi kerültünk helyzetbe. Bodor a Gerától kapott labdát balról tette be a kapu elé és Huszti az ötösről fejelt, sajnos kicsivel kapu fölé.

Ezután mind a két csapat igyekezett mindent beleadni és megszerezni a vezető gólt, de egyiknek sem sikerült. Voltak helyzetek, sőt mind a két oldalon reklamáltak tizenegyest is, de az eredmény már nem változott.

Mind a két gól nagy hibák után született. Akár így, akár úgy: a döntetlen megérdemelt volt. A játék helyenként egészen jó, de azért a már ismert magyar hiányosságok megjelentek. Hogy csak egyet említsünk, most sem voltak valódi csatáraink.