A világbajnoki részvételre már esélye sincs a válogatottnak. Nagyon távolra került a csoport harmadik helyének a megszerzése, a negyedik viszont biztos (Málta legalább mögöttünk végez).
A valódi tétje (azon túl persze, hogy a nemzeti tizenegy minden mérkőzése fontos!) a kapitány számára van a találkozónak. Ez ugyanis az utolsó tétmérkőzés, amelyen a szerződése lejárta előtt vezényelheti a csapatot.
Bár ígéretét - miszerint válogatottunk kint lesz a világbajnokságon - nem tudta megtartani, azt mondja, fontos munkát kezdett el és folytatni szeretné, mert komoly eredmények várhatók 2008-ra (későbbi nyilatkozata szerint 2010-re). A döntés a szövetség kezében...

A csapat összeállítása most sem jelentett kisebb gondot, mint korábban (lásd a 802. találkozó Bulgária ellen), sőt annyival még súlyosbodott, hogy a kiállított Torghellét is pótolni kellett.

Ellenfelünk számára már szintén tét nélküli volt a találkozó, mert ők viszont már egészen biztosan résztvevői a világbajnokságnak. Vagy csoportelsőként, vagy a két legjobb csoportmásodik egyikeként.

Az első percekben egy tizenhat méterről kapura küldött Huszti szabadrúgást csak kiütni tudott Butina.  A tizennyolcadik percben Srna jobbról adott be. A labdát a vetődő Királynak sikerült kiütnie, de éppen Babic elé, aki tizenhét méterről tétovázás nélkül lőtt, de az egyébként üres kapuban álló egyetlen játékosunkat, Bodnárt találta telibe.

Egy kis "petárda szünet" színesítette a játékot. A horvát szurkolók meglehetősen unatkoztak, így petárdákat kezdtek lövöldözni és a verekedés sem maradt el. A bíró megállította a találkozót a huszonötödik percben. Mintegy öt perc után folytatódott a találkozó.

A rendes játékidő letelte előtt két perccel Balaban kétszer is gólközelbe került. Először az ötösről leadott lövését sikerült szögletre mentenünk, majd tizennyolc méterről elvégzett szabadrúgása után a felső lécen csattant a labda.

A félidő végén a "petárda szünet" idejével hosszabbított a bíró. Ennek a harmadik percében végre magyar akciót is láthattunk. Hajnal Bárányost játszotta meg, aki balról a hosszú felsőt célozta meg. Nyesett, ívelt labdája átrepült Butina felett, majd a felső kapufáról a gólvonal elé pattant.

A második játékrész első perceiben felcsillant a remény, hogy tényleg olyan játékot láthatunk a továbbiakban válogatottunktól, amilyet ígértek: harcost, támadó szelleműt. Előbb Hajnal, majd Kovács került helyzetbe. Gól nem született. A horvátoknak pedig a végén volt hasonló akciója. Előbb Bosnjak, majd Balaban hagyta ki. Bár utóbbi lövését Királynak kellett kiöklöznie, tehát ő legalább a kapuralövésig eljutott.

Minden várakozást alulmúlt a találkozó.

Matthaus elégedetten nyilatkozott. Azt mondta: "Ez jó lezárása volt a sorozatnak, mivel nem rossz eredmény a 0-0 egy olyan csapat ellen, amely kétszer is legyőzte a svédeket. Azt sem szabad elfeledni, hogy több kulcsjátékosunk hiányzott, márpedig így nem lehet álomfutballt elvárni. A második félidőben nyújtott teljesítménnyel elégedett vagyok, azonban az első 30 perccel nem."