Két világbajnoki selejtező között levezetésként, felkészülésként egy barátságos találkozó. Ezúttal a világ egyik legerősebbnek tartott csapata, a francia válogatott ellen. Igaz, az elmúlt időszakban meglehetősen gyengén szerepel a "Kékek" (ez a franciák beceneve) gárdája. Legutóbbi tíz találkozó legnagyobb része döntetlennel végződött, csak kétszer győztek, egyszer pedig kikaptak.

Csapatunkban ismét helyet kapott két újonc. Jó, ha a szövetségi kapitány figyel és észreveszi, kipróbálja a válogatottság szempontjából szóba jöhető játékosokat, de kell lenni egy olyan fix összeállításnak, ami a válogatottat jelenti. Az eltelt másfél év alatt ilyet még nem láthattak a szurkolók. Az eredmények persze mindent igazolhatnak (igazolhatnának). Nézzük a mérkőzés történéseit.

A francia csapat lendületesen kezdett. Letámadták csapatunkat, ami várható is volt tőlük. Bár még nem volt elviselhetetlen a nyomás, hiszen csak tíz perce tartott a találkozó, amikor Király nagyon rossz kirúgását elcsípték a hazaiak. A labdával Wiltord indult meg. A tizenhatoson belül becsapott három védőt és Cisséhez továbbított, aki ilyen közelről nem tudott hibázni. (1-0)

Ezután is a vendéglátók támadtak folyamatosan. Gyakorlatilag csak epizódszerepek jutottak nekünk, támadásaink nem voltak és a védelem sem remekelt. A gólok csak azért maradtak el, mert a franciák inkább a szépségre, mint az eredményességre koncentráltak.

Már csak néhány perc volt a félidőig, amikor ismét "besegítettünk" a hazai csapatnak. Malouda a térfelünk közepe táján labdázgatott. Vincze Gábor szerelni próbálta. Az ellőtt labda azonban éppen testvérére, Vincze Ottóra pattant, onnan pedig visszakerült a francia játékos elé. A játékos annyira meglepődött, hogy nyolc méterről gyorsan kapura is lőtt. A labda a bal alsó sarokba csapódott. (2-0)

A pihenőről öt helyen megváltoztatott csapat tért vissza. Talán ennek, talán a franciák megelégedettségének köszönhető, de ebben a játékrészben nem játszottunk alárendelt szerepet. Igaz, helyzetet sem sikerült kialakítanunk a félidő első félórájában. Azután Huszti szerzett labdát és Hajnalhoz passzolt, aki indította Kerekest. A csatár lépett kettőt és a hazai védők között, tizenöt méterről a kapu sarkába vágta a játékszert. (2-1)

A találkozón úgy látszott, mintha két különböző csapatunk játszott volna. Az eredményességüket természetesen befolyásolta, hogy a franciák az első negyvenöt percben lendületesen, míg a másodikban kényelmesen játszottak.

Jó lenne már csak egyetlen, stabil csapatot látni!