Magyarország
0:1 | ||
(0:0) |
Szlovákia
Időpont: | 2004.11.30. | Helyszín: | Bangkok, Rajamangala Stadion |
Vezette: | Viraphul, thaiföldi | Nézőszám: | 500 |
Vlaszák Géza
Kriston Attila
Stark Péter
Juhász Roland
Vanczák Vilmos
Tóth Balázs
Vadócz Krisztián
Simek Péter
Vincze Ottó
Rósa Henrik
Kovács Péter
Trabalik Ivan
Cisovsky Marian
BorbĂŠly BalĂĄzs
Durica Jan
Had Marian
Barcik Miroslav
Kozak Jan
Sninsky Dusan
Durica Martin
Sestak Stanislav
Jakubko Martin
Szövetségi kapitány: Lothar Matthäus
Góllövők: Porazik Andrej/48
Cserék: Kriston Attila -> Nikolov Balázs /46 , Rósa Henrik -> Koplárovics Béla /54 , Kozak Jan -> Zofcak Igor /60 , Sestak Stanislav -> Porazik Andrej /60 , Durica Martin -> Belak Ivan /60 , Kovács Péter -> Rajczi Péter /66 , Vadócz Krisztián -> Kerekes Zsombor /66 , Barcik Miroslav -> Fodrek Branislav /80 , Vanczák Vilmos -> Waltner Róbert /88
Kiállítások: nem volt kiállítás Kommentár:
A thaiföldi Király Kupára utazott el a magyar válogatott. Ezt a játékot ebben az évben 35. alkalommal rendezik meg. Ezúttal Magyarország mellett Mali és Szaud-Arábia csapatait hívta meg a házigazda, de csak mi vállaltuk a részvételt. Így beugróként Szlovákia és Észtország került a négyesbe.
Idegenlégiósok és (mérkőzés egyeztetési gondok miatt) a ferencvárosi labdarúgók nélkül lép pályára a magyar együttes. Matthaus szerint előnye is van ennek, hiszen így lehetőséghez jutnak az eddig háttérbe szorult játékosok. A szakvezető a tartalékos csapat ellenére tornagyőzelmet vár.
A párosítás szerint mi a szlovákokkal, a házigazdák az észtekkel játszanak, majd a két győztes az első, a két vesztes a harmadik helyért küzd meg egymással.
Az első ellenfél Szlovákia csapata is meglehetősen tartalékosan áll ki, hiszen az idegenlégiósok ott sem szerepelnek a keretben.
Az első félidőben mi játszottunk fölényben. Többet volt nálunk a labda, többet támadtunk. Ezen kívül azonban, alig lehet valamiről beszámolni. Néhány veszélyesnek ígérkező helyzetünket nagyon pontatlan lövéssel fejeztük be. Az első félóra végén Vincze huszonöt méteres lövése kicsivel a léc felett suhant el. Három perccel a vége előtt pedig Barcik lövésébe Sesták lépett bele, úgy hét méterre a kapunktól. Vlaszáknak bravúrra volt szüksége a mentéshez.
A szünet után szinte az első támadásból gólt kaptunk. Borbély labdájával Porázik tört be a tizenhatoson belülre. Védőink kissé elmélázva nézték csak az akciót. A csereként beállt csatár pedig a kilépő Vlaszák felett perdített a hálóba. (0-1)
Két perc múlva Kovács egyenlíthetett volna, de a védők szerelni tudták a határozatlan játékost. A továbbiakban is akadt még helyzetünk és kapura lövésünk, de igazi veszélyt nem okoztunk.
A szlovák válogatott meglehetősen gyengén, sok hibával játszott, de ezzel is felülmúltak bennünket. A szövetségi kapitány szerint a vereségnek nincs különösebb jelentősége, fontosabb, hogy új játékosokat lehet kipróbálni. Egyébként szerinte, ha mi rúgjuk az első gólt, könnyedén hozzuk a mérkőzést. Különben pedig az utazás, az időeltolódás, a nagy meleg nagyban hozzájárult a rossz szerepléshez. (A szlovák játékosok éppen ugyanott játszottak és majdnem pontosan annyit utaztak...)