Magyarország
![]() |
0:1 |
![]() |
(0:0) |
Észtország
Időpont: | 2003.11.19. | Helyszín: |
Budapest, Üllői út ![]() |
Vezette: | Sedivy, cseh | Nézőszám: | 600 |
Szövetségi kapitány: Gellei Imre

Góllövők: Rooba/86
Cserék: Gera Zoltán














Kiállítások: nem volt kiállítás Kommentár:
A találkozó előtt már köztudott volt, hogy ez lesz a szövetségi kapitány búcsú mérkőzése. Már csak ezért is lehetett arra számítani, hogy egy jó és győzelmes összecsapásnak lehetünk tanui. Erősítette ezt a reményt, hogy hazai pályán fogadunk egy, a nemzetközi ranglistán gyengébben jegyzett csapatot. Azonban voltak olyan jelek, amelyek arra mutattak, hogy igazán mégsem sokan reménykednek. Egészen megdöbbentő volt, hogy bár hazai mérkőzésről volt szó, a közvetítést mégsem vállalta egyetlen televíziós társaság sem. Így csupán azok láthatták az összecsapást, akik kilátogattak a pályára. De itt sem voltak bíztatóak az előjelek. A remek idő ellenére csupán 600 néző volt kíváncsi a csapatra. Ennél kevesebb néző hazai pályán még soha nem volt válogatott mérkőzésen. Sőt 1000-nél kevesebben is csupán 1903-04-es években látogatták a labdarúgó pályát. Minden mérkőzést figyelembe véve pedig a hat legkisebb nézőszámú találkozó egyikére került sor. A kapitány tervei szerínt valamennyi kispados játékos lehetőséget kap majd, ami azt jelenti, hogy öt új névvel is gyarapodhat válogatottjaink névsora. A mérkőzés előtt kicsit változott a válogatott kezdő összeállítása, így az eredetileg a kezdő csapatba delegált egy újonc (Simek Péter
) helyett mégegy (Bodor Boldizsár
) futhatott ki a pályára.
Az észtekkel most találkoztunk előszőr, így az ellenfelek sora is bővült egy névvel. Képességeikről talán az is elmond valamit, hogy még egy hét sem telt el azóta amikor mostani vendégeink Albániában 2-0-ás vereséget szenvedtek.
A mérkőzés csendes ismerkedéssel kezdődött, de az észtek hamarabb érezték otthon magukat mint válogatottunk, hiszen alig öt perccel a kezdés után már veszélyeztették a kapunkat. Ezek után mi vezettünk több akciót, de az első valamire való helyzetünkre jó negyedórát kellett várni. A félidőben több lehetőségünk is adódott, de a vendégek hálója "rezzenéstelen" maradt. Vagy a kapusuk mentett, vagy a csatáraink nem találták el a kaput. A félidő magyar fölénnyel, de gól nélkül ért véget.
A második játékrészben csapatunk vissza esett. Még helyzetünk sem volt, a vendégek ezzel szemben néhányszor veszélyeztették a kaput és a szünetben beállt Végh
Nem is tudom mit lehetne írni ezek után. Sorrendben negyedszer kaptunk ki, kétszer itthon. A szövetségi kapitány megbízása év végén lejár és amint azt már az előző találkozó után jelezte, távozik.
Jobb lett volna szebben zárni a válogatott mérkőzések bemutatását. De talán ez a találkozó híven kifejezi a jelenlegi helyzetet. Legyünk tárgyilagosak és a tényekből kiindulva építsük újra a magyar labdarúgást. Hogy ennek mikor lesz eredménye... Ki tudja. Egy év múlva talán majd vidámabban köszönhetünk el!