Ez volt az első válogatott találkozó az üllői úti botrányos, megdöbbentő és szomorú események óta. (A nézők a lefújás után a pályára túdultak és még saját klubjuk játékosait is megtámadták.) Sokan emelték fel szavukat a labdarúgó pályákon és környékükön tapasztalhatú dúrvaság, brutalitás, butaság ellen. A legjobb lenne ha most a válogatott megmutatná miért is érdemes valójában labdarúgó pályára járni.
Nyolc éve játszottuk egyetlen mérkőzésünket a lettek ellen. Akkor is itthon fogadtuk őket és 3-1-re nyertünk. Az eltelt idő alatt azonban sok minden megváltozott, így a lett csapat ereje is. A selejtező csoportot most tíz ponttal vezették és ami szintén nem elhanyagolható, eddig még egyetlen gólt sem kaptak. Nem ígérkezett hát könnyűnek a találkozó, főleg azért sem mert több sérült is volt a csapatunkban.

Nagyon bele kezdtek a vendégek, igazolva, hogy a csoportelsőség nem a véletlen műve. Bizony minden erőnkre és egy kis szabálytalanságra is szükségünk volt, hogy meg tudjuk akadályozni a vezető gól megszerzését. Az első percek vendég próbálkozásai után lassan eltelt a félidő fele és alig történt valami. A játékosok főleg középtájon tömörültek és gyors akciók sem alakultak ki. Az első lendületes elfutás egy magyar bedobás után következett, de a befejezés nem sikerült. Már félóra is eltelt, amikor a lettek egy komolyabb, bár nem igazán veszélyes lövést eresztettek kapura. Nem sokkal ezután azonban már eredményesebben próbálkoztak. Egy szögletrúgás utáni kavarodásban, a védelem ügyetlenkedése közepette Verpakovskis öt méterről betalált a kapunkba.
Amikor a szünet után útjára indult a labda, már érezni lehetett, hogy valami megváltozott. Mintha bátrabban, nagyobb hittel vetették volna magukat labdarúgóink a játékba. Alig telt el öt perc Lőw  egy ügyes csellel a bal oldalon szabaddá tette magát. Beadott és Szabics  hat méterről fejelt a kapuba. A selejtező sorozatban most kaptak előszőr gólt a lettek! Kezdett jó lenni a mérkőzés. A magyar válogatott pedig nem állt le, hanem nagy kedvvel játszott tovább. Még nem telt el egy óra a mérkőzésből és ismét veszélyes és nagyon szép támadást vezettünk. Most Gera  indította a jobb oldalon Lisztes t, aki az alapvonal közeléből a középütt érkező Szabics  elé tette a labdát. Az ifjú csatár most sem hibázott és három méterről megszerezte vezető gólunkat. (Ez ezen a mérkőzésen már a második, a válogatottban a negyedik találata volt a most másodszor válogatott labdarúgónak.) Sajnos két perc múlva Juhár  a kiállítás sorsára jutott a felezővonla közelében elkövetett durva és szükségtelen szabálytalanság miatt. Dícséretes, hogy csapatunk ezek után sem állt be védekezni, hanem bátran, szépen és eredményesen támadott. A találkozó vége közeledett és Fehér Csaba  végzett el szabadrúgást. A beívelésre pontosan érkezett Gera  és nyolc méterről, fejessel állította be a végeredményt.

Amit a magyar válogatott a második félidőben produkált az nagyon szép volt. Sokat jelenthet még a most megszerzett győzelem. Kicsit félve, de annak is kezdtünk örülni, hogy talán a csapat végre megtalálta igazi befejező csatárát Szabics  személyében. Nagyon kellene, hogy így legyen!