Az első selejtező mérkőzése idegenben sikerült kiharcolnunk a döntetlent. Pár napja pedig Lengyelországból tértünk haza egy ponttal. Itthon joggal számíthattunk, a továbbjutás szempontjából annyira szükséges győzelemre.
A mérkőzés kezdete előtt a találkozón megjelent Puskás Ferenc et köszöntötte a szurkolók serege 76. születésnapja alkalmából, elénekelve a "Boldog születésnapot" c. dalt. Igazi örömet azonban, gyaníthatóan neki is a szép játék és a győzelem okozna.

A találkozó elején a szokásos finomkodó ismerkedés helyett, nagyon kemény küzdelem bontakozott ki. Nagy elszántsággal harcolt egymás ellen a két válogatott. A mi csapatunk is inkább a védekezésre, mintsem a támadásokra koncentrált. Az első valamire való helyzetre a huszadik percig kellett várni. Sajnos ez egy svéd szabadrúgás volt és szerencsére, ha csak kicsivel is, de elkerülte kapunkat. Két perc múlva ismét vendég helyzet alakult ki, de szerencsére gólt ez sem hozott. Az első komoly magyar akcióra közel félórát kellett várni, de a harmincadik percben már csak a szerencsén múlott, hogy nem könyvelhettünk el vezetést. Ekkor Kenesei  huszonöt méterről végzett el szabadrúgást. A csavart labda már túljutott a kapuson, de a háló helyett a jobbkapufa belső felén landolt, majd végig gurult a gólvonal előtt és a másik oldalon hagyta el a játékteret. A nagy nyomás alól alaposan "kiszabadította magát" a svéd válogatott. Az egyik akciójuk után szöglethez jutottak. A jobboldalról beívelt labdát Mellberg nyolc méterről fejelte a kapunkra. Király nak bravúrra volt szüksége, hogy ki tudja ütni a labdát. Az azonban Allbäck elé pattant és neki már nem volt nehéz dolga hat méterről a kapuba találnia. A még hátra lévő tíz perc néhány nem túl veszélyes és eredménytelen magyar helyzettel telt.
A második játékrész nagyon bíztatóan kezdődött. Magyar helyzet és kapura lövés mutatta, hogy valóban győzni szeretne válogatottunk. A küzdeni tudás megvolt, de a nagy akarás ezúttal a pontosság és a hatékonyság rovására ment. Az eredményt nem hozó lehetőségek után szinte törvényszerű volt, hogy a vendégek percei következtek. Ekkor azonban Bodnár  egy váratlan labdaszerzése teremtett lehetőséget Lisztes  előtt. ő nem is késlekedett és mintegy húsz méterről talált be a svéd kapuba. Sajnos még igazán örülni sem volt időnk, mert a következő vendég akció ismét változtatott az eredményen. Ismét Allbäck volt eredményes, bár ehhez azért a védelmünk tétovázására is szükség volt, hiszen kiugrása után egyedül cselezgette be magát a büntető területre és tizenkét méterről szerezte meg a vezetést. Még hátra volt a félidő fele, de igazán fontos momentum már nem történt és a találkozó közepes iramban ért véget.

Bár egészen jó mérkőzést játszott a két válogatott, nekünk mégsem volt okunk az elégedettségre. Nem sikerült a pontszerzés és ezzel helyzetünk nagyon nehézzé vált. A csoport első két helyén Lengyelország és Lettország 7-7 ponttal állt, míg nekünk és a svédeknek 5-5 pontja volt. A baj az, hogy a lettek és a svédek egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak és ezt is figyelembe véve már rosszabb volt a helyzetünk.