Magyarország
![]() |
1:1 |
![]() |
(0:0) |
Spanyolország
Időpont: | 2002.08.21. | Helyszín: |
Budapest, XIV. ker., Puskás Ferenc Stadion ![]() |
Vezette: | Fleischer, német | Nézőszám: | 20000 |
Szövetségi kapitány: Gellei Imre

Góllövők: Tamudo/55 , Vasile Miriuta/72
Cserék: Urbán Flórián












Kiállítások: nem volt kiállítás Kommentár:
Szinte hihetetlen, de tizenegy éve nem játszottunk már a spanyol válogatottal. Pedig milyen jó emlékezni arra, hogy akkor 4-2-re legyőztük őket, ráadásúl idegenben. Most hozzánk látogattak el és nem is akármilyen alkalomból.
et ünnepeltük akkor. Nem csak mi magyarok, hanem a spanyolok is, hiszen odakint legalább akkora sztár mint nálunk és ők is magukénak érzik a most 75 éves labdarúgólegendát. Játszott mind a két ország bajnokságában és válogatottjában, hogy a részletekben most ne is vesszünk el. A születésnaphoz kapcsolódó másik ünnepi alkalom, hogy az előző napon az egykori Népstadiont átkeresztelték és ezentúl Puskás Ferenc
nevét viseli.
Puskás Ferenc
A spanyol válogatott nagyon udvariasan kezdte a mérkőzést, mint akik nem akarnak elrontani egy ilyen szép ünnepet. Többnyire náluk van a labda, de inkább csak trükköket, cseleket, labdázgatást mutatnak be. Az egész félidő a vendégek fölényével telt, mi alig-alig avatkoztunk a játékba. Egy két helyzet azért adódott mindkét kapu előtt, de ebben is a spanyolok voltak jobbak. (nagyobb és több lehetőséget hagytak ki.)
A második félidőben továbbra is a vendégeké volt a kezdeményezés és ráadásul most mintha határozottabbak lettek volna. Tíz perc telt el és Joaquin futott előre a jobb oldalon, majd középre adott, ahol Tamudo a kaputól öt méterre, előrevetődve, fejjel szerezte meg a vezető gólt. Ezután minden visszaállt a gól előtti állapotra. A spanyolok labdázgattak, mi pedig néztük. A játékrész közepén a baloldalon Lőw
Az utolsó húsz-huszonöt percnek köszönhetően kellemes emlékek maradtak a mérkőzésről. Az elért döntetlen is jó eredménynek számít.
A kritikus megjegyzéseket most hagyjuk, azok már elhangzottak az előző mérkőzéseken és attól tartunk még a hátralévőkön is lesz megemlítésükre alkalom. Ha pedig nem lesz, annál jobb.