A DVSC alapításának száz éves évfordulóját ünnepelte. Ennek a jubileumnak lehetett a megkoronázása ez a találkozó.
A vendég olyan nemzeti válogatott, amelyikhez még nem volt szerencsénk. Amit eddig tudni lehet róluk az óvatosságra int. Különben is mostanság már nincs olyan válogatott, amellyel szemben ne kellene nagyon óvatosan latolgatni az esélyeinket.

Lassan, kényelmesen kezdődött a találkozó. Talán ezt szokás "tapogatózásnak" nevezni. Végre több mint tíz perc után történt valami érdekes és örömteli. Jobb oldalon Dárdai  jött előre a labdával, majd az alapvonal közeléből középre adott. Bent Kenesei  mindenkit megelőzött és öt méterről fejelt a kapu közepébe. Kicsit felszabadultabban kezdtünk játszani és újabb helyzeteink is adódtak. Lassan azonban a vendégek is "észbe kaptak". A félidő közepe táján jártunk, amikor Romascsenko az egyedül kilépő Hleb elé tálalt, aki a kapu felé iramodott. Király  próbálta megzavarni és kivetődött, a középütt közeledő játékos elé. Hleb azonban tíz méterről, lövésszerű átemeléssel a hálóba juttatta a labdát. Lendületben maradtak a "beloruszok" és már két perc múlva Király  bravúrjára volt szükség, hogy elkerüljük az újabb gólt. De már jött is a következő támadás. Belkevics elfutott a jobboldalon, beadott és Kutuzov megelőzve a magyar védőket hét méterről gurított a jobb sarokba. Kutuzov a lesre állítással kísérletező védők között remek ütemben lépett ki. A kaputól tizenkét méterre lövésre szánta el magát és növelte a vendégek előnyét. (Megjegyezzük, hogy Kutuzov előszőr szerepelt a vendégek válogatottjában.) A továbbiakban is fölényes biztonsággal teremtettek helyzeteket a fehérorosz labdarúgók. A félidő utolsó perceiben pedig megadták a "kegyelemdöfést". Kutuzov és Romascsenko addig labdázgatott a magyar tizenhatosnál, amíg a teljes védelmet "elfektették". Ekkor Romascsenko négy méterről kapura lőtt, ám a lövésbe Király  belevetődött. A kipattanó labdára azonban Hackevics csapott le leggyorsabban és öt méterről a kapu közepébe helyezett.
A második játékrészre több mint a fél csapatot lecserélte a kapitány. Mintha kicsit jobban is játszanánk. Többet van nálunk a labda és akciókat is indítunk. Valószínű azonban, hogy ennek nem a mi feljavulásunk, hanem sokkal inkább a vendégek visszafogottá vált játéka az oka. Teljesen érthető, hogy már nem játszanak akkora erőbedobással mint az első félidőben. Még így is újabb gólt szereztek. Öt perccel a vége előtt Tóth  lerántásáért még büntetőhőz jutott válogatottunk. Ez a találat azonban már szépíteni sem nagyon tudott a végeredményen.

Csak a csalódottság hangjait lehetett hallani. Pedig ez a mérkőzés pontosan illeszkedett az előzőek sorába. Csak remélhettük, hogy legalább ebből is lehetett valamit tanulni.
Öt gólt legutóbb az MLSZ jubíleumán rendezett mérkőzésen a német válogatottól kaptunk. Ha más tanulsággal nem is, annyival mindenképpen szolgált a mérkőzés, hogy ha örömteli ünnepséget akarunk rendezni akkor ne akarjuk azt egy válogatott találkozóval megkoronázni.