Új ország a labdarúgó ellenfelek palettáján. A közelkeletre utaztunk, hogy felkészülő mérkőzést játszunk a soron következő világbajnoki selejtező előtt. Nyílvánvalóan az volt a cél, hogy olyan válogatottat találjunk aki körülbelül azonos erőt képvisel, de mégis legyőzhető. Ma már ilyen csapatokat nehéz találni. Bíztunk benne, hogy ez most sikerült.

Már a mérkőzés elején látszott, hogy nem lesz könnyű dolga a magyar válogatottnak. Az egész első félidőben többet bírtokolta a labdát a hazai csapat és ami a nagyobb probléma, többet is támadtak. Az erőviszonyokat jelezte, hogy kapuvédőnknek már a tizedik percben, míg a jordán portásnak csak a félidő közepén kellett játékba avatkoznia. Az egyik magyar próbálkozás után a hazaiak gyors ellentámadást indítottak. Ennek végén Silbayeh a kaputól tizennyolc méterre tisztán vehette át a labdát és a jobb sarokba továbbította.
A második játékrész ugyanúgy folytatódott, mint ahogy az első befejeződött. Bár az volt az érzésünk, mintha kicsit többször lett volna nálunk a labda. Ez az érzés az utolsó félórában határozottabbá vált. Megélénkült a játékunk és egy jobboldali szöglet után Mátyus  fejese az egyenlítést jelentette. Sajnos ez a gól nem feltüzelte, hanem megnyugtatta a csapatot. Nem támadtak tovább, hanem csupán az eredmény megtartására törekedtek.

A mutatott teljesítmény nem volt megnyugtató az előttünk álló világbajnoki szereplés szempontjából. Válogatottunknál hiányzott a lendület, az akarás. A mérkőzés legnagyobb részében hátrányban játszottunk és amikor végre átvehettük az irányítást, akkor sem volt elég nagy az elszántság. Ezzel a játékkal a döntetlennek is örülhettünk.