1998-ban Magyarországon csak egy góllal tudtuk legyőzni a litvánokat. Viszont ez most tétmérkőzés volt és idegenben. Még egygólos győzelem is nagyon jól jön ilyenkor.
A hazai csapat erősen tartalékosan állt ki a találkozóra. A lelátókon nagyon kevesen voltak. Szinte csak maroknyi ember. Ennyire kevés néző előtt még soha nem játszott magyar válogatott.

A litván csapat semmit nem mutatott. Már az első félidőben is teljesen akadálytalanul jutottak a kapujuk elé csatáraink. Már az első húsz percben is két alkalommal is (az ötödik és a tizennyolcadik percben) csak szabálytalanság árán tudták a hazai védők megakadályozni a gólt. A játékvezető egyik esetben sem ítélt büntetőt, pedig a 16-oson belül történtek. Azután Mátyus  beadását Fehér  átlépte, így meghagyva az érkező Illés nek a gól örömét és az élt is a lehetőséggel. Tizenkét perc múlva viszont Horváth  labdáját juttatta Fehér  kapáslövéssel a kapuba.
A második játékrészben a fölényünk már szinte nyomasztóvá vált. Az utolsó félórában potyogtak a gólok. A hazai válogatott szinte csak egy támadást vezetett és abból érte el a szépítő találatot.

Nehéz értékelni a válogatottunkat, hiszen az ellenfél nagyon gyenge volt. A győzelem viszont mindig érték, különösen ha világbajnoki selejtezőről van szó.

Hat gólt legutóbb 1984-ben Törökország válogatottjának rúgtúnk, akkor is idegenben.