Ez a találkozó egy új évszázad nyitó mérkőzése volt. A magyar válogatott XXI. századi első megmérettetése.
Újra az ausztrál csapatot fogadtuk. Három éve előszőr jártak Magyarországon és alaposan megleptek bennünket. 3-1 arányban legyőzték válogatottunkat. Akkor azt hittük könnyen győzünk, most óvatosabbak voltunk a várakozások megfogalmazásával: Csak legalább a játék legyen jó!
A kezdőrúgást dr. Kalocsay Géza  végezte el. Az egykori válogatott játékos 60 éve játszott a nemzeti tizenegyben.

A vendégek azonnal rendkívül agresszív lerohanással kezdtek. Bár erre számítani lehetett mégis tehetetlennek tüntek játékosaink. A hatodik percben végre helyzetnek nevezhető akciónk is volt. Nem is sejtettük akkor, hogy a következő ilyenre félórát kell várnunk. Közben pedig a vendégek sokmozgásos támadásait, szöglet utáni gólját és a magyar válogatott teljes zavarát láthattuk. Szóval a harmincnegyedik perc hozta el a második helyzetünket, ami egy Klausz  kapufával végződött.
A második játékrészt egy távoli Lendvai  lövés vezette be. Igazi veszélyt nem jelentett, de adott némi reményt, hogy most már láthatunk magyar akciókat is. Később kiderült, hogy tévedtünk, mert ez gyakorlatilag az utolsó magyar próbálkozás volt. A vendégek a továbbiakban is uralták a játékteret. Nem mutattak magas színvonalú játékot, de jobbak voltak mint a mieink és ráadásul jobban is bírták. Ezt mi sem bizonyítja jobban , mint a mérkőzés utolsó negyedében kapott újabb két gól.

Nagyon hasonló volt a mérkőzés mint az első alkalommal. A vendégek most is egy gólt rúgtak a találkozó elején és kettőt a végén. Annyi azért változott, hogy akkor egyszer mi is betaláltunk, most pedig: semmi. Voltak helyzeteink, bár nem sok, de gólunk még annyi sem.
A kapitány szerínt a vendégek a találkozó első és utolsó húsz percében jobban játszottak mint mi, de a köztes időszakban egyenrangú ellenfelek voltunk. Nagyszerű! Az eredmény éppen ezt tükrözi!