Előző 720. Barátságos mérközés Következő

Ausztria
  2:3  
(2:2)
Magyarország

Időpont: 1998.03.25. Helyszín: Bécs, Ernst-Happel-Stadion Térkép
Vezette: dr. Merk, német Nézőszám: 21000
Felállás
 

Sajnálom! A Funkció nem elérhető, töltse le a flash player legújabb verzióját!

Get Adobe Flash player

További információk
 


Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan 

Góllövők: Horváth Ferenc /4 , Vastic/10 , Amerhauser/21 , Illés Béla /32 , Illés Béla /54

Cserék: Schöttel -> Pfeffer /46 , Herzog -> Stöger /46 , Kühbauer -> Reinmayr /67 , Herczeg Miklós  -> Kovács Zoltán  /82 , Korsós Attila  -> Hamar István  /85 , Horváth Ferenc  -> Tóth Norbert  /89

Kiállítások: nem volt kiállítás
Kommentár:

Bár a két katasztófális Jugoszlávia elleni vereség még az előző év októberében és novemberében volt, a szövetségi kapitány kérdéséről döntés csak most (március 10-én), a mérkőzés előtt két héttel, az MLSZ vezető váltásával együtt született. Így a csapat felkészítésére négy és fél hónappal kevesebb idő maradt, viszont a régi vezetésnek nem kellett vállalnia a döntés felelősségét.
Ismét eltelt két év az utolsó osztrák-magyar óta. Akkor Budapesten vereséget szenvedtünk. Most az új szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan  úgy döntött, megpróbál egy teljesen friss, fiatal csapatot létrehozni. Mivel sok próbálgatásra nem volt ideje, egyszerre "dobta be" jelöltjeit. A kezdőcsapatba öt újonc került.


Bíztató játékkal kezdett a válogatottunk. Már az első támadásaink eredményt hoztak. Illés  a baloldalon hozta fel a labdát, majd Horváth hoz passzolt, aki tizenegy méterről a kapus mellett-fölött a kapu bal oldalába lőtt.
Ezután is nagyon lelkesen játszott a csapat. A lendületüket az sem törte meg, hogy a hazaiak kezdték átvenni az irányítást és a vezetést is. Előszőr, a hatodik percben, mindjárt a gól után a játékvezető 11-est ítélt ellenünk, egy a büntető területen kívül történt eset miatt, aminek a szabálytalansága is vitatható volt. Polster a bal alsó sarkot célozta meg, ám Király vetődve hárított. Mi támadtunk, de Korsós t az osztrák védők egyszerűen lerántották. A bíró nem jelzett, a labda Herzog-hoz, majd Vastic-hoz került, aki kiugrott a védőink közül és tizenkét méterről a kapunkba emelt. Tíz perc múlva egy erős, kapura tartó lövés lepattant a védelmünkről éppen az egyik érkező "sógor" elé, aki tétovázás nélkül tizenhárom méterről bombázott. A labda a bal kapufáról vágódott a hálónkba. A hazaiak előtt még adódott két nagy helyzet is, de ezeket "elpuskázták.
Csapatunk továbbra is mindent megtett a sikerért és sikerült is visszaállítaniuk a döntetlent. Horváth  elesett, de még tovább tudta adni a labdát Lisztes nek, aki ügyesen ugratta ki Illés t. Mivel az osztrák védelem tétovázott, így egyedül törhetett kapura és a 16-oson belülről belsővel a bal alsó sarokba gurított. A félidő végéig még adódtak helyzetek itt is, ott is, de gól már nem született.
A második játékrészbenben ismét a miénk volt a "pálya". Még tíz perc sem telt el, amikor Korsós  jobboldalról középre csavart egy szabadrúgást. A labda a védők feje felett átrepülve éppen az ötös baloldali sarkánál találkozott Illés -sel, aki kapásból lőtt a kapu bal oldalába.
Az osztrákok mintha lassan beletörődtek volna abba, hogy a magyarok ezen a találkozón "felőrőlhetetlenek". Támadtak és védekeztek, de meggyőződés nélkül. Mi pedig okos és ügyes labdarúgást bemutatva megtartottuk előnyünket.


A megfiatalított csapat meglepő, de annál örömtelibb győzelmet aratott az örök rivális ellen idegenben. Ismét feléledni éreztük a reményeket: talán mégsem halott a Magyar Labdarúgás!



 
 
Előzmények
Válassz a listából