Belgium ellen összesen kétszer sikerült győzelmet aratnunk. Egyszer 1958-ban Budapesten nyertünk és egyszer 1926-ban Belgiumban.
A hazaiak a világbajnokságra készülődtek és felkészülési mérkőzésnek szánták a találkozót.

Gyorsan vezetést szereztek a hazaiak és többé nem is engedték ki azt a kezükből. Az első félidő belga támadásokkal és a beszorított magyar csapat védekezésével telt. Ennél többre nem futotta csapatunk erejéből. Néha ugyan megpróbálkoztunk egy-egy indítással de ezek inkább csak vaktában előre küldött labdáknak tüntek, mintsem átgondolt ellentámadásoknak.
A második félidő elején kicsit feljött a magyar gárda, sőt még gólt is sikerült szereznünk, de azután vissza állt a "rend". A belgák újabb gólt szereztek és ezen az eredményen ők már nem akartak, mi pedig nem tudtunk változtatni.

Ezúttal nagyobb ellenállást fejtett ki a magyar csapat, mint egy hete a hollandok ellen, de a jogos vereséget így sem kerülhette el.
A mérkőzés után lemondott a szövetségi kapitány és az MLSZ elnöke is. A kapitány egyébként kitartott amellett, hogy sikerült össze állítania egy leendő jó válogatott magját és a kudarcokat csak annak kell tulajdonítani, hogy nem gyenge, hanem a jók között nyílván tartott ellenfeleket választott. Szerínte erre a válogatottra legalább nyolc évig lehetett volna alapozni. A lemondás oka volt az is, hogy a kapitányi posztot ezentúl főállásban kellett ellátni és Verebes  inkább a győri csapat mellett akart maradni.