Nem akármilyen vendégeket fogadtunk a spanyolok személyében. Legutóbb tizenhárom éve találkoztunk, Budapesten pedig ötvenöt éve jártak. Az volt az első alkalom amikor összemérhettük tudásunkat. A mérlegünk ellenük nem mondható hízelgőnek, hiszen az eddig lejátszott öt találkozóból négyet elvesztettünk (az utolsó 1977-es összecsapás lett döntetlen).
Csapatunkban három újonc is lehetőséget kapott a bemutatkozásra, ketten (Varga József , Dajka László ) mindjárt a kezdő csapatban.

A vendégek gyorsan vezetéshez jutottak, de az egyenlítő gól sem váratott sokáig magára. A mérkőzés további részében a spanyol válogatott technikailag jól képzett, sokat futó játékosai enyhe fölénybe kerültek válogatottunkkal szemben. Az eredmény szerencsére már nem változott az első félidőben.
A második játékrészben gyorsan vezetéshez jutottunk és a vendégeknek nagyon kellett hajtaniuk, amíg végül megint egyenlővé tették az állást.

A remek vendégcsapat ellen elért döntetlent igazságosnak lehet mondani. De a jónak tekinthető eredmény mellett is látszott, hogy elsősorban erőnlétileg van még fejlődni valónk.