A csoport, amibe kerültünk vitathatatlanul a legnehezebb volt. Ráadásul nem elég, hogy a rendező országgal vagyunk egy csoportban, de rögtön velük is játszuk a világbajnokság nyitó mérkőzését. Ez egy kicsit sok a "jóból".
A magyar válogatott fekete karszalaggal játszott, amivel a két nappal korábban elhunyt Bozsik Józsefre emlékezett. A találkozó kezdete után a játékvetező sípjelére a két csapat és a nézősereg egyperces némasággal adózott a kiváló magyar labdarúgó emlékének.

Nem ijedtünk meg a feladattól. Nem próbáltunk csak védekezni, hanem bátran támadólag léptünk pályára. Vezettünk is egy-két szép támadást. Az egyik a jobb oldalon Török től indult, majd Nyilasi , Törőcsik  volt a labda útja. A csatár áttette a másik oldalra Nagy hoz, aki fejjel a szélen felfutó Zombori  elé csúsztatott. ő nem tétovázott, hanem ballal, éles szögből a kapura bombázott. Az argentín kapus az erős labdát csak kiütni tudta, ami így az érkező Csapó hoz került, aki nyolc méterről a kapu bal oldalába lőtt. Nagy volt az öröm. A játék képe alapján nem volt meglepő a vezetés megszerzése, de az előzetes várakozások alapján mindenképpen váratlannak tekinthető. Sajnos nem sokáig örülhettünk. Húsz méterre a kapunktól szabadrúgáshoz jutottak a hazaiak. Kempes lövése átjutott a sorfalon és a kapuba tartott. Nem volt túlságosan veszélyes a lövés, de Gujdár  nem megfogta, hanem csak leütötte a labdát. Luque mintha a semmiből jelent volna meg, ott termett... és máris egyenlő volt az állás. Most már mind a két csapat óvatosabban játszott, hogy nehogy gólt kapjon. Kiegyenlített küzdelem folyt, amit a bíráskodás néha, néha kissé egyoldalúan próbált torzítani.
A második félidőben egyre zaklatottabb volt a hangulat. A nagyon nehéz mérkőzés, a durvaságig kemény ellenfél, az állandó nyomás és a játékvezető gyakran vitatható ítéletei felőrőlték válogatottunkat. A hazaiak egyik támadásánál percekkel a találkozó vége előtt Martos  összefutott Kempessel és a kapujából kifutó Gujdár ral. A labda elpattant a "kupactól", de Nagy  hiába próbálkozott Bertoni érte el és nyolc méterről az üres kapuba gurított.
Sajnos azonban itt még nem ért véget a találkozó, pedig jobb lett volna... Az eredmény már nem változott, de labdarúgóink elvesztették a fejüket. A már sárga lapos Törőcsik  felvágta Kempest és a játékvezető habozás nélkül kiállította. Az utolsó percben még a mindig higgadt Nyilasi  is elkövette játékostársa előző hibáját és ő is piros lappal búcsúzott a találkozótól.

A hazai csapattal egy csoportban lenni soha nem jó. Velük kezdeni még rosszabb. Ráadásul, ha még a játékvezető is hathatósan segíti őket, az a legrosszabb. Két kiállítás és egy vitatható gól...
Mindezeket figyelembe véve az 1-2 nem is olyan nagy kudarc!
Sokkal súlyosabb a két kiállítás. Ez elkerülhető lett volna és elvárható, hogy egy válogatott játékos nagyobb önfegyelemmel rendelkezzen, hiszen a két játékos a válogatottat hozta nehéz helyzetbe.
A mérkőzésen lőtt első gól a világbajnokság leggyorsabb találata lett és ezért a szerző Csapó Károly  egy emlékórát kapott ajándékba.