Az olimpiai szereplési lehetőségért folytatott "csata" második felvonására került sor Szófiában. Az első összecsapáson kétgólos előnyre tettünk szert és joggal feltételeztük, hogy ennek elégnek kell lennie.

A bolgárok is tudtak azonban a hátrányukról és természetesen gyorsan megpróbálták ledolgozni. Azonnal eszeveszett támadás sorozatba kezdtek. Szünet nélkül ostromolták a kapunkat. Védelmünk azonban, ha keservesen is, de meglepően jól állta a sarat. Már csak egy perc volt, hogy az öltözőkben végre fellélegezhessünk és erőt merítsünk a második negyvenöt perc küzdelmeire, amikor Kolev végzett el egy szabadrúgást. A repülő labdába Godan "belepiszkált" és máris vezetett a hazai csapat.
A szünet után mintha egy megtört magyar csapat játszott volna. Ehhez az is hozzá járult, hogy alig kezdődött el a második játékrész a bolgárok máris 11-eshez jutottak. Ezzel már létre jött a Budapasti eredmény, csak ellenkező előjellel. Csakhogy a hazaiak "nyerésben voltak" és nem is engedték el a fonalat. Gyorsan háromra növelték előnyüket és az utolsó percben még pecsétet is nyomtak a kiesésünkre.

Megdöbbentő volt elgondolni is: válogatott labdarúgó csapatunk nem lesz ott az olimpián (sem).