Eddig kétszer találkoztunk a luxemburgi csapattal. Mindkétszer nyertünk, a gólkülönbség pedig 13-2. Igaz, a második mérkőzésnek is van már majdnem pontosan huszonnyolc éve.

Talán kicsit álmosan kezdett játszani a válogatott, talán a bemelegítés volt kevés, vagy még csak kiismerni szándékoztak az ellenfelet a mieink. Ki tudja. A tény, hogy még negyed óra sem telt el, de már egy góllal a hazaiak vezettek. Ettől gyorsan "felébredt" csapatunk és játszani kezdtünk. Rövid idő múlva egyenlítettünk és nem kellett sokat várni a vezető gólunkra sem. A félidő hátra lévő részében is fölényben játszottunk. A hazaiak viszont nem hagyták annyiban a dolgot. Rendkívül lelkesen küzdöttek és az utolsó percekben Braun a 16-oson belülre került és Horváth  csak fellökni tudta. A megítélt büntetőt értékesítették és a szünetre a számukra rendkívül hízelgő döntetlen eredménnyel vonulhattak.
A második játékrészben csapatunk sokkal határozottabban lépett a pályára. Jól játszottunk, ügyes akciókat vezettünk és ezúttal nem csak helyzeteket eredményeztek a támadások, hanem két gólt is.

Meglepetésre a hazaiak szívós ellenfélnek bizonyultak. A két kapott gól olyan védelmi hibákból esett, amelyeknek nem lenne szabad megesnie válogatott találkozókon.