A csoportban valamennyi lejátszott mérkőzés után a következő képpen alakult a sorrend.

1. Svédország 5 pont (5-1)
2. Magyarország 3 pont (6-3)
3. Wales 3 pont (2-2)
4. Mexikó 1 pont (1-4)

A sorrend ilyen alakulása a magyar csapat gyenge szereplésén kívül a svéd-walesi összecsapás 0-0-ás döntetlen eredményének volt köszönhető. No és annak, hogy akkor a jobb gólarány nem számított. A világbajnokság szabályai értelmében ugyanis, "...ha a 2. és a 3. helyen két csapat áll egyenlő pontszámmal, de a gólarányuk különbözik, a két csapatnak új mérkőzést kell játszani a továbbjutásért.) De ne másokban keressük a hibát. Ha a leggyengébbnek tartott csoport három mérkőzésén csak 3 pontot tudunk szerezni, akkor nálunk van komoly javítani való.
A Mexikó ellen pályára lépett csapat négy helyen lett lényegesen megváltoztatva, nyílván a jobbítás szándékával.

A mérkőzés legfontosabb eseményei.
33.perc: Jött előre a labda. Bundzsák-Budai II.-Fenyvesi-Tichy volt a sorrend. Már csak kilenc méterre jártunk a walesiek kapujától, de a szög meglehetősen nehéz volt. Tichy mégis lövésre szánta el magát és a labda a bal kapufa mellett félmagasan a hálóba vágódott. A vetődő kapus nem érhette el. 0-1
56.perc: Támadásunk elhalt a walesi védelmen és már jött is az ellen akció. John Charles a jobboldalról továbbított a 16-os bal sarkára Allchurch elé. Védelmünk úgy ítélte meg, hogy a csatár lesen volt és bár jelzés nem hangzott el leálltak. A játékvezető nem úgy látta mint a mi labdarúgóink. Allchurch két lépés után 14 méterről a kapu bal oldalába lőtt. 1-1
77.perc: Grosics nál volt a labda. Adom a labdát!-kiálltotta Sárosi nak. Ne add!-válaszolta a védő. De adom!-Ne add! Ez a "párbeszéd" hangzott el a kapus és a védő között többször is. Végül Grosics  úgy döntött nem vitatkozik. Adta a labdát, de túl röviden. Medwin lecsapott és neki sikerült elcsípnie, majd tizenhárom méterről a kapu bal oldalába lőtt. 2-1
85.perc: Hevit támadott, Sipos  pedig szabálytalanul állította meg. A csatár összeesett és levitték a pályáról. A játékvezető Sipos t kiállította.

A magyarok ezen a továbbjutást eldöntő mérkőzésen az kezdő sípszótól erőtlenül, lassan, gyengén minden elképzelés nélkül játszottak. Még annál is sokkal gyengébben mint az első alkalmommal. Egészen elképesztő labdakezelési hibákat vétettek, nem volt ritka, hogy még a legtapasztaltabbaktól is elpattant a labda. A csatáraink körülményesen játszott, a védelem pedig tartott John Charlestől, aki rendre elfejelte előlük a labdákat és egyébként is sok kellemetlenséget okozott.
Csak két vélemény:
Markos Imre, aki Svédországban dolgozott edzőként: "Ezt a mérkőzést művészet volt elveszíteni. Még sohasem láttam ilyen primitíven játszó magyar csapatot."
Az egyik svéd lap pedig így írt: "A magyarok sok könyvet írtak a technikáról, taktikáról, ezeket az egész világon olvassák, tanulmányozzák. Úgy látszik, éppen a magyar labdarúgók nem forgatják e műveket, mert különben nem lenne olyan hajmeresztően rossz a magyar válogatott; gyenge, csak csontváza a réginek."

A szerényebb képességű, de lelkes szigetországiak megérdemelten jutottak a VB legjobb nyolc csapata közé. Ezzel a walesi foci legnagyobb sikerét érték el. Tegyük hozzá: a mi segítségünkkel. Az elődöntőben, balszerencséjükre a későbbi világbajnokkal, Brazíliával került szembe a gárda és 1-0 arányú vereséget szenvedtek. Ez sem volt szégyelni való eredmény.