Építészmérnök és sokoldalú sportember. Gyorsan és lendületesen játszó, szorgalmas, sokat dolgozó csatár, de technikailag voltak hiányosságai. Első válogatott találkozónkon szerepelt a válogatottban. 1897. május 9-én az első nyílvános magyar labdarúgó mérkőzésen, valamint október 31-én az első magyarországi nemzetközi mérkőzésen is a BTC tagjaként vett részt. Kétszer volt klubjával magyar bajnok (1901 , 1902 ). Ez a kettő volt a magyar labdarúgás első két bajnoki idénye.

1906-ban három alkalommal volt szövetségi kapitánya is a nemzeti tizenegynek. Játékvezetőként is kapcsolatba került a válogatottal. 1907-ben ő vezette a Magyarország-Csehszlováki (5-2) találkozót. (Érdekesség, hogy az ezt megelőző találkozón még szövetségi kapitány volt.) Valószínűleg ebben egyetlen a labdarúgás történetében. Később volt az MLSZ alelnöke. A magyar labdarúgás ötvenedik évfordulóján őt kérték fel a kezdőrúgás elvégzésére.

A magyar sport számára ő szerezete meg az első olimpiai aranyérmet, 1896-ban Athénban 100m-es gyorsúszásban. Ugyanezen az olimpián szerezett még egy aranyérmet 1200m-es gyorsúszásban, ez volt a másodk olimpiai aranyunk. Az 1924-es olimpián a szellemi versenyeken, Lauber Dezsővel közösen készített, stadiontervével ezüstérmet nyert (az aranyérmet nem adták ki). Építészként dolgozott Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában. Az ő tervei alapján készült a debreceni Aranybika szálló, az Újpesti Stadion, a margitszigeti, akkori néven Nemzeti Sportuszoda, ami ma az ő nevét viseli.