1902. évi amatőr bajnokság

Ez az idény már nem hozott hibátlan diadalt a BTC  számára, mert becsúszott egy döntetlen (2-2, a 33FC  ellen). Ennek ellenére óriási fölénnyel (az előző évinek megfelelő pontkülönbséggel), veretlenül nyerte a bajnokságot. Igaz, volt még egy döntetlene a bajnoknak (1-1) a MUE  ellen, de amikor az egyesület visszalépett, akkor az addig lejátszott őszi mérkőzéseit az ellenfeleknek adták 0-0-ás gólkülönbséggel. (A másik ilyen mérkőzése a MUE  csapatának az FTC  elleni 5-1-es vereség volt, ezután lépett vissza.)

Ismét az osztályozó mérkőzések voltak hivatva eldönteni, hogy ki maradhat ill. ki kerülhet az I. osztályba. Az I. osztály két utolsó csapatának kellett volna megmérkőznie a II. osztály két első helyezettjével. De... A MUE  mint visszalépett nem volt az osztályozó résztvevőjének tekinthető, ezért a BSC -nek és a 33FC -nek kellett kiállnia. Bonyolította a helyzetet, hogy a MAC  kérelmét miszerínt nemzetközi eredményeire tekintettel sorolják az I. osztályba, az MLSZ méltányolta és őket is osztályozóra utasította. (Talán a nemzetközi eredményeknél is nagyobb súllyal esett latba, hogy a MAC  új sporttelepén a Margitszigeten füves labdarúgó pálya volt, amire eddig nálunk nem volt példa.)

Az osztályozó mérkőzései: Postás SE -BSC  2-0; 33FC -MTK  2-2. Tehát a BSC  kiesett, a 33FC  maradt, a Postás SE  feljutott. Most azonban (1903 év elején) a MAC  két mérkőzése következett. MTK -MAC  5-1; Postás -MAC  2-0. A két vereség ellenére úgy döntött a szövetség, hogy a MAC  az első osztályban kezdheti meg a 3. bajnoki idényt. Az általános felháborodást végül úgy sikerül többé-kevésbé lecsillapítani, hogy a keretet kibővítették. A Postás SE  és a MAC  mellett a keret tagja lett az MTK , a Műegyetemi FC , és a Törekvés  is. Sőt most újra jelentkezett, az osztályozókból kimaradt MUE is, aki így küzdelem nélkül maradhatott a legjobbak között. (A Műegyetemi FC  végül mégsem indult.)

A legnagyobb gólkülönbség, 10-0 a BTC -BSC  mérkőzésen alakult ki és ez volt egy találkozón a legtöbb gól is.

Feljutott a Postás SE , az MTK , a MAC  és a Törekvés SE .

Kiesett a BSC .

A vidéki egyesületek számára is lehetőséget biztosítottak az indulásra, de a kedvezőtlen feltételek miatt egyetlen ilyen csapat sem nevezett. A vidékieknek Budapesten kellett volna lejátszaniuk minden fővárosi csapat elleni találkozót. Lehetőség persze volt, hogy ne kelljen felutazni, de csak akkor, ha az ellenfél önként vállalta, hogy vidéken játszik. Ilyenkor azonban a csapat és a játékvezető utazási költségeit a vidéki egyesületnek kellett volna fedeznie.

Bevezetésre került, hogy minden játékosnak január 10-ig be kell jelentenie melyik egyesületben fog játszani és más egyesületben nem szerepelhet. Más egyesületbe átlépni csak akkor lehetett, ha a játékosnak nem volt tagdíj hátraléka. Abban az időben az egyesületek elsősorban a tagdíjjakból tartották fenn magukat.

Döntés született a bajnokok "éremdíjjazásáról", bár végül érmek nem kerültek kiosztásra.

Ebben az idényben 1902. május 11-én tragádia is történt a Soroksár úti labdarúgó pályán. A másodosztályban a Budapesti Athletikai Klub  - Törekvés  találkozón a kapus összefutott a támadó csatárral. A csatár hasfalát olyan erős ütés vagy rúgás érte, hogy összeesett és három nap múlva bele halt belső sérüléseibe. Az eset nyomán peres eljárás indult, amit a budapesti ügyészség végül megszüntetett. Az Ügyvédek Lapjában megjelent cikkből, amely a perrel foglalkozott jól érzékelhető, hogy mi volt a vélemény akkortájt erről a sportról, mennyire durvának tartották.