Az első mérkőzésre a játékosok válogatását a szövetségi kapitány közreműködésével az MLSZ Igazgató Tanácsa hajtotta végre.

Az Österreichischer Football Unio (ÖFU) már félévvel korábban, április 8-án Svájc ellen (4-0-ra nyertek) játszották első mérkőzésüket de ez volt az első hivatalos nemzetközi találkozójuk. Megállapodás született abban, hogy ezentúl minden évben két találkozóra kerül sor, egyszer Budapesten, egyszer Bécsben. Ez az első találkozó Bécsben 500 néző előtt zajlott. Külön érdekesség, hogy ekkor még javában létezett az Osztrák-magyar Monarchia. Ezért hát mind a két csapat hazafias ügynek is tekintette az összecsapást. A mérkőzés egyébként Wien-Budapest néven lett megrendezve. Ennek bizonyára az említett államberendezkedésen kívül oka volt az is, hogy a fővárosokon kívül még nemigen folyt labdarúgó élet.

A magyar csapat összeállításával és felkészítésével is gondok voltak. Az MLSZ tanácsa "szavazással" döntött és így inkább a kiegyensúlyozottság, mint a valódi játéktudás döntöttek. Ezt az is mutatja, hogy az akkor legjobbnak számító középfedezetet Ordódy t kihagyták. Némiképpen ellentmond a fent említett hazafias érzéseknek, hogy a kijelölt csapatból Gilly , Gorszky  és Linder különösebb ok nélkül itthon maradtak, nem volt kedvük utzgatni a borongós időben. Egyébként is elmondható, hogy Budapesten nem érezték át a mérkőzés történelmi voltát. Akkoriban már sok nemzetközi mérkőzést játszottak a fővárosban és az MLSZ nem csapott megfelelő hírverést az eseménynek, sőt mondhatni semmilyet sem csapott. Nem így a "sógorok"! Már az állomáson ünnepélyesen fogadták az érkezőket. Majd vadászkocsikon végigvonultak a városon. A kocsis mellett udvari vadász ült, aki kürtjén magyar nótákat játszott. A kocsik oldalán a mérkőzés plakátjai és reklámtáblák lógtak. Néha megálltak és a vadász kiáltozva jelentette be, hogy délután a Práterban labdarúgó mérkőzés lesz a legjobb bécsi és budapesti labdarúgók részvételével. A mérkőzés után azonban már nem sokat törődtek a vendégekkel. A díszvacsorán is csak öt osztrák volt jelen és éjfélre már csak magukban énekelgettek a magyarok.

A mérkőzésről a csapat jobbszélsője, Hajós Alfréd  írt elemzést a Sport Világban. Megállapított, hogy az osztrák csapat sokkal egységesebb volt. A csatársoruk négy tagját azonos együttesből a WAC-ból válogatták és ennek megfelelő összeszokottsággal szerepeltek. A magyaroknak pedig ez volt a leggyengébb részük. A balszélső Oláh  ugyan megfelelően szerepelt, de a többiek nem értették meg egymást. Az Ordódy  helyén játszó Pozsonyi , Steiner  nem váltak be. Csak Bayer  játszott jól. A hátvéd Berán  nagyszerűen küzdött, de Gabrovitz  gyenge teljesítményt nyújtott. Bádonyi  pedig a kapott gólokból háromban is benne volt.
Mérkőzés közben a közönségnek nem sok érdemlegeset mutattunk, jobbára az osztárkok támadtak. Velünk csak akkor törődtek a szurkolók, ha például Koltai  fellökött valakit. Ilyenkor nem csak kiáltozás hangzott, de kavicsokkal meg is dobálták.

A mérkőzés vezetője, az az angol származású Shires volt, aki a BTC-Cricketter első mérkőzésén az osztrák csapatban játszott balösszekötőt. Később cége képviselőjeként Budapestre került és az MTK-ban lett tanítómestere a labdarúgás mellett az asztalitenisznek is.

Ezzel a találkozóval kezdjük a magyar labdarúgás fényes és kevésbé fényes lapjainak bemutatását. Érdemes megismerkedni a teljes mérkőzés-folyammal. A múlt bizonnyal tanulságokkal szolgálhat és segítheti a jövő felépítését is. De mindezeken kívül hasznos és szórakoztató is. Szeretnénk ha a sport történetének ismerete az általános műveltség szintjére emelkedne. Talán ehhez ez a munka is hozzá tesz valamit.