Komoly csapat-összeállítási problémái adódtak a szövetségi kapitánynak. Gera, Lőw, Hajnal, Halmosi, Dzsudzsák különböző okok miatt, de nem állt rendelkezésre. Három napot készült együtt a csapat, amiben újoncok is a pályára lépnek majd. Bár Várhidi Péter gyakran mondta, hogy a válogatott nem lehet tartalékos (amivel egyet is érthetünk, hiszen kellene olyan keretnek lennie, ami mindig harcra fogható), most mégis úgy érezhette mindenki, hogy ez egy "tartalék(os) válogatott".

A pályára a játékosok a rasszizmus ellen állást foglaló pólóban futottak ki. A szövetség megállapodást kötött a Mahatma Gandhi emberjogi szervezettel, amelynek célja, hogy a stadionokban szűnjön meg a rasszizmus.

Az első félidőről szinte semmit nem jegyezhetnek fel a krónikák. Egyik csapat sem mutatott semmit. Egymás tizenhatosáig sem jutottak el. Pontosabban a szlovének a negyvenedik percben eljutottak a miénkig. A kapusok azért találkoztak a labdával, egy-egy távoli kísérletnél kellett elcsípniük a labdát, de helyzetről nem beszélhettünk. A csapatok füttyszó mellett vonultak az öltözőbe.

A második félidőt a szlovének kezdték aktívabban. Öt perccel a kezdő sípszó után Novakovic kapott jó labdát és tizenhat méterről megcélozta a kaput, de Juhász belelépett a lövésbe. Ez volt a mérkőzés első komolyabb helyzete!

Már lassan egy órája voltak pályán a csapatok (nem véletlenül nem használjuk a "játszottak" kifejezést!), amikor labdát szereztünk a játéktér közepén. Tisza passzolt Vass felé, aki elengedte Tőzsérnek. A két játékos egymást nézte és nem értették mit akar a másik.
Legkorábban Zlogar eszmélt, lecsapott a labdára és megindult a kapunk felé. Pontosabban egyszerre hárman indultak meg, míg nálunk csak két védő volt velük szemben. Zlogar áttette a játékszert a baloldalt teljesen zavartalanul felfutó Novakovicnak, aki rávezette Fülöpre és azután elegánsan tovább passzolta, a támadást kísérő Sisic elé, akinek csak az üres kapuba kellett gurítania. (0-1)

Támadgattunk, de a következő helyzetet megint magunk ellen hoztuk össze. A hetvenkettedik percben Vass mélázott el és amíg a hazaadáson (vagy máson) törte a fejét Novakivoc elvette tőle a labdát és a kapunk felé iramodott vele. Csak Fülöppel állt szemben, de a kapusunknak sikerült megmenteni a hálót az újabb góltól.

A hetvennegyedik percben végeztünk el először szögletet.

...és eljött az első magyar kapura lövés ideje is! A hetvenhatodik percben jártunk és Vanczák a Husztitól kapott labdát mintegy harminc méterről lőtte nagy erővel a kapu fölé. A kaput még nem találta el, de legalább megpróbálta. Ezután Ferenczi is kedvet kapott és ő már eltalálta a kaput, igaz egy erőtlen lövéssel, ami nem jelentett veszélyt.  A hosszabbításban Ferenczi közeli fejese kerülte el a kaput.

A mérkőzés után Várhiditől beszámolót kért az MLSZ a vereség okairól. Ez érthető is... vagy talán nem teljesen. Nehéz számonkérni azt a kapitányt, aki nem is igazán kapitány, hiszen csak azért maradt "beugróból" kicsit hosszabban a poszton, mert az MLSZ elnökségének nem sikerült külföldi "kapitánynak valót" találnia, aki el is vállalta volna a pozíciót. Ezt januárban is megerősítették. Így azért a játékosok hozzáállását is nehéz kritizálni... Mint kiderült, a következő válogatott találkozóra már találtak külföldit Erwin Koeman személyében.