A találkozó napja nem hivatalos FIFA játéknap, ezért a külföldi klubokból csak azokra számíthatott Matthaus, akiket a klubjuk hajlandó volt elengedni. Leginkább a thaiföldi Király-kupán jól szereplő játékosokból válogatott.

A találkozóra Isztambulban került sor, ahol kifejezetten hideg, fagyos volt az idő, a nézőtér pedig gyakorlatilag üres. (A hivatalos adatokkal szemben, több forrás szerint néző valójában csak hét foglalt helyet a lelátókon.)

Az ellenfél sok-sok hellyel előttünk áll a világranglistán (mi 63., a szaúdiak 30. helyen), így bizony koránt sem voltak egyértelműek az esélyek.

Az első negyedóra egyértelműen a szaúdiaké volt. Már a második percben gólhelyzetbe kerültek. Ekkor a támadó elé vetődő Szűcsön Al-Kharari át is esett, de szerencsére a bíró nem látott szabálytalanságot.
Ebben az időszakban több veszélyes támadást is vezetett az ellenfél és bizony csak a kapusunkon múlott, hogy a háló érintetlen maradt. Végül a tizenhatodik percben megszületett az első kapuralövésünk. Vincze lőtt, Mabrouk kitolta... a kipattanó közelében sem volt magyar.
A félidőben, a szaúdiak több próbálkozásával szemben, nekünk még egy helyzetünk volt. Kenesei tizennyolc méterről végzett el szabadrúgást. Labdáját a kapus szögletre tolta, a szintén Kenesei által beívelt szögletet pedig Juhász öt méterről csúsztatta kapu fölé.

A második félidőben is az elsőhöz hasonló játékot produkáltak a csapatok. Az ellenfél sokat támadott, de nem tudta bevenni Szűcs kapuját. Nekünk negyedóra játék után Kovács Péter révén volt egy veszélyes lövésünk... és ennyi.

A játék rossz volt. Az eredmény, a csapatok ranglista helyezését figyelembe véve, akár jónak is tekinthető. A találkozó felkészülési mérkőzésnek és teljesítménynek is csak nagyon nagy jóindulattal nevezhető. Talán Matthauson kívül senki más nem értékelte pozitívan a találkozót.