A ciprusi torna harmadik mérkőzése. Ezen a tornán debütál Lothar Matthaus, az új szövetségi kapitány. Az első mérkőzésen még helyet kaptak a csapatban az "idegenlégiósok", de a másodikon és ezen a harmadikon már a hazai bajnokságban játszók jutnak szerephez. Nincs ez másként az ellenfél Románia együttesében sem.

A négynapos ciprusi tornán nyolc csapat vesz részt, két csoportban. "A" csoport: Ciprus, Fehéroroszország, Románia, Grúzia. "B" csoport: Lettország, Kazahsztán, Örményország és Magyarország. Mindjárt a negyeddöntőkkel kezdenek és egyenes kiesési rendszerben játszanak. Tehát három mérkőzés, négy nap alatt. Matthaus úgy gondolja, a torna nagyszerű lehetőség lesz arra, hogy a csapattagok megismerkedjenek egymással és vele, valamint arra is, hogy kipróbálják az általa elképzelt új játékrendszert.

Az első találkozón Örményország ellen kétgólos győzelmet értünk el. A másodikon Lettországot vertük meg 2:1-re.

Ismerkedő játék itt is, ott is. Tíz perc után Mihut úgy döntött nem vár tovább. Jobb oldalról, mintegy húsz méterről nem a beadást választotta, hanem kapura csavarta a labdát, ami már csak a hálóban állt meg.
Játékosaink pontatlanul, erőtlenül játszottak. Támadásaink szinte önmaguktól elhaltak, míg a román akciókat szinte csak szabálytalanul tudtuk megállítani. Több szabadrúgás és három sárga lap (amelyek közül Pető utolsó emberként végrehajtott buktatása akár piros is lehetett volna) jelezte ezt. Most látszott, hogy mennyire nem ismerik egymást a játékosok, már a két egymásutáni pontos passz is ritkán jött össze.
Félóra játék után ismét Tököli került a román kapu elé és ezúttal is cselezgetni kezdett. Most azonban felvágták, legalábbis a játékvezető ítélete szerint. A büntetőt Ő maga végezte el... a bal kapufa mellé pörgetett. (Lettország ellen kenesei is kihagyott egy 11-est.)
A kihagyott büntető azonban mintha feldobta volna a csapatot. Több helyzetünk is adódott. Valódi veszélyt mégis csak egy jelentett. Tizenkét perccel a félidő vége előtt Tököli a tizenhatoson belül játszotta tisztára magát, de a bal alsóba tartó lövését a román kapus hárította.

A második félidő kezdete után úgy látszott kissé összeszedettebb a csapatunk.  Bár az iram nem volt erős, mind a két oldalon futottak támadások. Tíz perccel a kezdés után Dragóner fejese éppen csak elszállt a jobb kapufa mellett. Ezután is voltak helyzeteink, de az ellenfél portása jól őrizte kapuját.
Matthaus az egyenlítés érdekében merész lépére szánta el magát. Lehozta a söprögető Dragónert és Keneseit küldte a pályára. Ennek az lett az eredménye, hogy a védelem nem bírta elhárítani a támadásokat. Nicolae már öt perc múlva eldönthette volna a mérkőzést, de mellé lőtt. Ezután is számos lehetőség nyílt az ellenfél játékosai előtt, amiket rendre elpuskáztak. Már csak tíz perc volt hátra, amikor megcsillant az egyenlítés lehetősége. Előbb Kovács, majd Tököli is betalálhatott volna a kapuba.
Közben egyre inkább látszott, hogy a védelem teljesen tehetetlen a román csatárokkal szemben. Öt perccel a vége előtt Christea teljesen megbolondított mindenkit, de beleveszett a trükkökbe és gól nem született.
Már úgy látszott, hogy az egy góllal mégis sikerült kihúzni, de az utolsó perc és a hosszabbítás még hátra volt. Előbb egy jobbról érkező labdát Lungu továbbított Danculascu elé, aki nyolc méterről nyugodtan helyezte a kapuba. A kilencvenkettedik percben pedig egy elvétett lesreállítás után Caramarin emelt, a tizenhatos vonaláról, a bal sarokba.

A csapat nagyon sok hibával játszott. A védelem nem volt képes megakadályozni a támadásokat, a csatárok helyzetkihasználása pedig gyakorlatilag nulla volt.

Matthaus a tornát értékelve elmondta, hogy sok pozitívumot látott. A Románia elleni vereség kapcsán pedig megjegyezte, hogy egy vereségből többet lehet tanulni, mint egy győzelemből. Szerinte az utolsó öt percet leszámítva jól játszott a csapat...